K. Csaba: Csendélet Audi kabrióval

A Napirokkant kommentjei között többször is felbukkantak már ehhez hasonló hozzászólások: "ez nem autó", esetleg "ez egy szar" vagy "orális szexet vállalok". Hát, tessék, szerintem ezt már nevezhetjük autónak. Tütüke. Egy Bentley. Mondjuk valaki elárulhatná, hogy ha egyszer a sofőrbácsi ennyi pénzt invesztál a kocsiba, akkor miért ilyen szürke ezüstmetál színt választ neki? Nem akar feltűnést keltenil? Felhívom a kedves bepunnyadt olvasók figyelmét, hogy lassacskán kifogyok a jópofa rokkantakból: nem akarhatjátok, hogy saját készítésű képekkel mocskoljam be ezt a szent blogot. Küldjetek Napirokkantat, sokat! Aztán mindenki hozzon magával még egy egyet! Ide lehet küldeni.

Törzsfényképezőmnek, Gergelynek köszi. Ezt is.

Hatalmas számokat bemutató sorozatunk első tagjának elképesztő sikerén felbuzdulva új bejegyzést kreálok eme szófolyamban.

A nap száma: 0.

Ennyien izzadtak megfeszülve, hogy a turistaszezonra (vagy legalább annak az elejére, már ha május közepét annak lehet tekinteni) elkészüljön a Belváros jócskán túlértékelt sétánya, a Váci utca. Hát értem én, hogy pünkösd, meg minden, de. De nehogy már. Biztos én vagyok a rettentő naiv, de ha én lennék a felelős a turisták kiszolgálásáért, ha én kapnék sok-sok juttatást minden egyes itthon elköltött külföldi valuáért, akkor én bizony azt mondanám: egye meg a fene, adok hatszáz forinttal nagyobb órabért az összes munkásnak (fejenként), ha hajlandóak dolgozni hétvégén: de nem, ilyenkor az ünnepet maximálisan tiszteletben kell tartani, a turisták egyrészt nézzenek legalább a harmadik emelet magasságába, másrészt meg ki nem szarja le őket?

Maradjanak csak a szobájukban. Ugye. Itt most jó sok kép következik, amelyekről azt hihetnéd, hogy ugyanazok. De háhá, valójában nem is! 

 

Az első képen a szerkesztőségi szuperroller (Lilike) mögött nem sokkal egy szökökút-jellegű izé fekszik, amögött meg egy kacatbodega van - na, annak az eladója kérdésemre elmondta (tisztára, mint a BBC), hogy a jómunkások a burkolói képesség totális hiányáról tesznek tanúbizonyságot, már amikor éppen dolgoznak: a régi, szépnek mondható megoldás helyett egész egyszerűen visszabasszák a köveket, hadd szóljon. A baj ezzel a megoldással, hogy nagyjából 2-3 hét alatt az egész tök púpos lesz. Sebaj, legalább a zavargások alkalmával tudja majd a népség, hogy hol lehet jófajta nyersanyaghoz jutni...

 

Eleged van a városvezetőkből? Legszívesebben lelőnéd a polgármestert? Demszky egy köcsög? Te jobban csinálnád? Tessék, -->itt<-- a lehetőség. Na jó, valójában itt. De legalább máris tudod, hogy milyen bonyolult a játékmenet: nem kell kifejezetten nagy stratégának lenni, elég csak belinkelni az URL-t, amire a sok-sok ember jól rákattint, és máris fejlődik a városod. Illetve annak egy-egy mutatója, ami lehet az üzleti élet, az ipar, a közbiztonság, miegyéb. Eleinte csak a polgárok száma emelkedik, aztán amikor egy bizonyos számot elér a lakosság, akkor már fejlesztheted az ipart (ekkor már egy másik URL-t kell elszórnod a kiberfertőben), majd ha már van elég munkahelyed, akkor szervezheted a a tömegközlekedést, és így tovább... Regisztrációt nem igényel, semmit sem igényel: csak annyit, hogy elnevezd a városod.

Természetesen nem akarom elvenni a KMK kenyerét (pedig reális veszélye van), de szerintem jópofa játék. Itt a lehetőség: csináld jobban!

Critical Mass

Jaj de jó, megint nem kell megerőltetni magamat. Kontrolcékontrolvé. Ettől függetlenül érdekes kis olvasmány lehet: ha más nem, össze lehet vetni a fejlettséget/a városképet/a kulturális kínálatot/a tisztaságot a testvérváros és a világ legszebblegjobblegvárosa, Budapest között.

Amerikai Egyesült Államok

Fort Worth

A testvérvárosi megállapodást személyes kapcsolatoknak köszönhetően Fort Worth kezdeményezésére 1990. június 15-én írták alá. Ezt a kapcsolatot a Főváros a rendszerváltás után is tovább ápolta.

Különösen jelentős kapcsolatok alakultak ki az oktatás területén: a nővérképzés, egyetemi oktatás, diákcserék formájában.

1994. március 1-jén külön megállapodást írtak alá kölcsönös kulturális hetek megrendezéséről, így jöhetet létre 1994. szeptemberében a budapesti Texas Hét,  és viszonzásképpen egy Budapestet bemutató kiállítás Fort Worth-ben. A budapesti Texas Hét megrendezésének elismeréseképpen az amerikai Sister Cities International testvérvárosi szervezet kitüntetést adományozott a két testvérvárosnak.

Rendszeresen visszatérő esemény a Fort Worth-i polgárok testvérvárosi látogatása Budapesten.

New York

New York megkeresésére testvérvárosi kapcsolatokat létesítettünk a világ pénzügyi központjának tartott metropolisszal. Ezeket a kapcsolatokat együttműködési megállapodások  rögzítik (1991. március 16., 1994. december 1.). 

New Yorkban önkéntes Testvérvárosi Bizottság koordinálja az együttműködést. Jelentős támogatást kapott Budapest a Vállalkozásfejlesztési Központ beindításához. Budapest a testvérvárosi kapcsolatokat az évenként - rendszerint márciusban - megrendezett Budapest-New York  Testvérvárosi Nap keretében ápolja.

Izrael

Tel-Aviv

Az 1989. november 23-án a tel-avivi Városi Közgyűlés népes küldöttségének  budapesti látogatása alkalmából aláírt testvérvárosi megállapodás a magyar izraeli kapcsolatoknak is fontos állomását  jelentette, ugyanis a korábban megszakadt diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének közvetlen előzményéül szolgált. Az együttműködés elsősorban kulturális területre terjed ki, amelynek keretében többször látogattak Budapestre tel-avivi zenepedagógusok, kórusok, valamint a híres Chameri Színház. Budapesti részről kórusok viszonozták a látogatást, valamint az 1995-ben Izraelben megrendezett Jeruzsálemi Budapest Hét műsorát Tel-Avivban is bemutatták.

Ausztria

Bécs

Budapest a szomszédos országok fővárosai közül Béccsel alakította ki a legszorosabb, a régió szempontjából is modell értékű kapcsolatot. A két főváros közötti kapcsolat kereteit több megállapodás is rögzíti: 1990. november 20., 1992.  június 18., 1993. május 14., 1995. április 12., 1995. szeptember 27., 2002.  szeptember 24. A Béccsel fenntartott jó kapcsolat az uniós csatlakozásra történő felkészülés során különösen felértékelődött. A két főváros között rendszeresek a szakmai tapasztalatcserék.

Bosznia Hercegovina

Szarajevó

A délszláv háború egyik legtöbbet szenvedett városával, Szarajevóval a testvérvárosi megállapodás aláírására 1995. január 28-án az ostromlott városban került sor, amikor a fegyverszünet alatt tizenkét európai és ázsiai város vezetői szolidaritási konferencián emlékeztek meg a város 1000 napos ostromáról. Budapest szolidaritását humanitárius küldemény, valamint intézmények helyreállításához szükséges hozzájárulás formájában is kinyilvánította.

Németország

Berlin

Berlin egyike azon városoknak, melyekkel Budapest a legintenzívebb kapcsolatban áll mind vezetői, mind szakmai szinten. Az együttműködés kereteit az 1992. augusztus 28-án aláírt Barátsági és Együttműködési megállapodás határozza meg, melynek meghosszabbítására 1996. október 10-én került sor.

A két főváros kapcsolatainak intenzitását tovább fokozta az uniós csatlakozásra történő felkészülés. Berlin komoly szakmai segítséget nyújtott Budapestnek ezen a téren, és 1998-tól a Berlini Belügyi Szenátus minden évben szemináriumot rendez a Főpolgármesteri Hivatal EU referensei számára.

Frankfurt am Main

Frankfurt am Main  a demokratikus átmenet idején elsőként ajánlotta fel testvérvárosi kapcsolatok kiépítését Budapesttel. Az 1990. március 24-én aláírt megállapodás keretében Frankfurt a könyvkiadás egyik központjaként védnökséget vállalt a Budapesti Nemzetközi Atlantisz könyvprogram felett. Frankfurt ennek szellemében jelentős szerepet vállalt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál beindításában, amelyen rendszeresen vezetői szinten képviselteti magát.

1994. szeptember 7-én Demszky Gábor főpolgármester Frankfurtban az Őszi Kommunikációs Vásár egyik kiemelkedő eseménye keretében átvette a Frankfurt am Main város és a Frankfurti Kereskedelmi és Iparkamara által alapított "Frankfurt Award for City Communication" díjat. A Budapestnek ítélt díj indoklása szerint Budapest  "A külföldön legsikeresebben bemutatkozó, legjobb kapcsolatteremtő, újjáéledt kelet-európai város" ("Beste Außendar-stellung  und Außenwirkung einer restaurierten Stadt mit großer historischer Tradition").

1994. októberében Budapesten rendezték mega ?Frankfurt, mint pénzügyi központ? című szemináriumot. A Főpolgármesteri Hivatal munkatársai rendszeresen lehetőséget kapnak szemináriumok és munkahelyi gyakorlatok formájában arra, hogy megismerkedhessenek a frankfurti városi közigazgatás tevékenységével.

Portugália

Lisszabon

A Lisszabon kezdeményezésére   1992. szeptember 28-án aláírt testvérvárosi megállapodás fontos lépés volt az Európa Unió fővárosaival kialakított kapcsolatok sorában, ugyanis 1993-ban Strasbourg városának bevonásával az együttműködés trilaterálissá vált, ami lehetővé tette EU projektek megvalósítását a városrendezés és a városi értékvédelem területén. Ez az együttműködés a Eurocities városszervezet keretében a továbbiakban még tovább bővült. Lisszabon 1994-ben Európa kulturális fővárosa volt, ehhez kapcsolódva Budapest - Lisszabon testvérvárosaként -  megszervezhette az Európai Kulturális Hónapot. 1996-ban a Lisszaboni Közlekedési Vállalat csempe faliképet ajándékozott Budapestnek, melyet a Deák téri metróállomáson helyeztek el.

 

És végül: www.budapest.com

(Innen loptam, kösz: www.budapest.hu) 

100% Budapest light rovatunkban ez a BMW kap helyet. Továbbra is várom ám a nemzetközi hozzávalót!

Szeva,

itt egy görög bmw-s rokkant arc.
A parkoló egy strandon volt, volt még hely, de ez nyilván evidens.
Üdv:

Ati

A Magyar Turizmus Zrt. rájött, hogy alapjaiban kell változtatni az eddigieken, amennyiben fővárosunkba kívánnak csábítani külföldi embereket, turistákat. A Hortobágyot nyilván nem reklámozhatják pestiként, a Lánchíd már dögunalom, a Váci utca gagyikkal telített, a wellness-üdülését a normálisabbja pedig nem itt fogja eltölteni, hanem valami jóval tisztább helyen.

-Mi legyen? - tette fel a kérdést egy villásreggelin (a narancsdzsúsz után, de még a második kávé előtt) a cég elnöke. Az első bekiabálás, miszerint Tony Curtist megint fel kellene kérni egy, a várost promotáló reklámban való főszereplésre, gyorsan leszavazták: szerencsétlen csávó már járni sem bír, nem hogy invitálóan nézzen keresztül a kapuccsínója gőzében a tévét bámuló emberek szemébe.

- Legyen szexturizmus? 

- Á, hisz abban Thaiföld úgyis verhetetlen, nálunk meg nincsenek olyan jól kinéző hímnőkurvák, mint ott. Ugye tudvalevő, hogy a legszebb lányoknak ott eggyel több farkuk van a kelleténél...

Halk kuncogás a szobában.

A cég elnöke, sőt, már az igazgatóhelyettes is idegesen dobolt az ujjával: a rántotta mindjárt kész van, addig meg meg kellene szülni a választ. 

- Megvan! - hozta rá a frászt mindenkire a Sanyi, akiről ugyan senki nem tudta, hogy hogyan került oda, sőt, azt sem tudta senki, hogy ki ez, de gondolták biztos valaki, ha itt van. Szóval ez a Sanyi ezt mondta:

- Csináljunk alkoholturizmust!

Döbbent csend fogadta a bekiabálást. De aztán egyre többen törték ezt meg:

- Alko... hol... turiz... zmus... - ízlelgették a szót. 

- Ez jó! De... De és ez akkor ez mi ez? 

- Jaaa... Hát azt nem tudom... De adjanak egy hónapot, addig kidolgozunk valami koncepciót!

Egy hónappal később Sanyi, akit azóta előléptettek a cég vezető tanácsadójává, egy nagyjából 200 milliós projekttervvel lépett elő az akkor esedékes reggelin. A roppant tömör, a roppant lényegretörő és roppant rövid prezi után elfogadták a tervet. A reklám istenigazából nem is reklám, legalábbis nem a szó klasszikus értelmében: a várost már (még?) magában a városban hirdetik. Az elképzelés szerint nem fognak sok pénzért külföldi televíziós társaságok marha drága reklámidejéből vásárolni, nem fognak hatalmas posztereken egy medencében ülő, a mellén Budapest tetoválással ellátott hölgyet mutogatni (akinek meredező mellbimbói természetesen átsejlenek a szexi bikini felsőrészén); nem. Ennél sokkal egyszerűbb és olcsóbb megoldások mellett tették le a voksukat: a repülőtér, a fejpályaudvarok és a nemzetközi buszjáratokat fogadó állomások környékére telepítenek élő reklámfelületeket. Az első szendvicsembert Andreas fényképezte le: véleményem szerint soha nem látott sikereket fog ezzel a módszerrel elérni a cég. És természetesen, rengeteg pénzt termelnek az államnak: hiszen az alkohol, mint tudjuk...

Kérdésünk ezen a héten: miféle élőlény a parkolóőr? A munkáját odaadással végző, talpig tisztességes, becsületes ember? Erős lélekkel megáldott, a mocskolódást, a fizikai, a verbális, a pszichés agressziót remekül kezelni tudó egyén? Esetleg egy két lábon járó kloáka? Gábor (akinek ezúton is köszönöm a képeket) másként nevezi őket; nézzétek csak, mit hozott nekünk a postás.

Szervusztok!

A fasszopók (közterületesek) bírságolták az autókat a XI. kerületben május 6. 14.00-kor a Karinthy utcában a következő módon. A fotókat csatoltam a levélhez. Természetesen nekik fel szabad állni oda, ahol az álló autókat bírságolják. Félreértés ne essék, az én autóm szabályosan parkolt, csak felhúztam magam ezeken az embereken. Ilyen országban élünk sajnos.

A nagyközönség elé tárnád problémádat Budapesttel kapcsolatban? Nem érted, hogy 2008-ban egy "világvárosban" (hihihihihihihihihihihi) hogy kaphat helyet az, ami téged nap mint nap felbosszant? Fotózd le, küldd el, publikálva lesz jól! Ide kell klikkolni. (Természetesen továbbra is várjuk a Napirokkant rovatba méltó autókat!)

Na, a tiszteletreméltó sógorok. Akik beleszarnakhúgyoznakbőrgyáraznak a folyóinkba, akik hobbiból föld alatt tartják és jól megdugják leányaikat, akik "Magyar, ne lopj!" táblával általánosítanak. Ahogy most én is. És mégis, igazam van; már megint.

Móka Miki küldte ezt a Hummert, Graz városából. Muhahaha!

Turbó Tibor: Gondolatok egy Dodge Viper ülésén

Nem, ez nem jó cím.

Turbó Tibor: Gondolatok egy Corvette ülésén

Ez az!

Előadja: Jani

"Jaj Istenem. Nem tudom eldönteni most mit csináljak. Fizessek? Ne fizessek? Meddig maradok vajon? Az Ágit elég jó lenne ledönteni. És még csak délután kettő óra van... Ha összejön, hát nehogy már a kufirc közben kelljen lejönnöm pénzt dobálni. De mi van, ha nem hagyja magát? Azt mondta a Sanyi, hogy összevissza riszál meg vonaglik az ember előtt, oszt amikor eksöntájm van, akkor meg hirtelen migrént kap. Sanyinak mindig igaza szokott lenni. Szeretem a Sanyit. De az Áginak jobb a segge, mint a Sanyinak. Hm... Most fizessek, vagy tegyem ki az igazolványt? Még a végén a Pikula egyik spiclije lefényképezi az autót és felkerül a Napirokkantba. Azt azért nem kellene, mert akkor tuti, hogy leöntenék kromofággal. De nincs nálam elég pénz, elköltöttem borra meg kotonra. Várjunk csak... Ez az, a kesztyűtartóban volt még 200 forint! Mit tegyek... HEURÉKA! Akkor azt csinálom, hogy most veszek két órára elegendő jegyet, de mellé kirakom az igazolványt is. Biztos, ami biztos. Istenem, de okos vagyok! Nem hiába ezért gazdagodtam meg illegális szemétlerakásból. De aztán a zsaruk arra is rájöttek, úgyhogy inkább átnyergeltem a dobozos koktélokra. Ez is jól hoz a konyhára, persze ilyenkor nincs nálam elég kápé. Végre. Így is van. Itt a jegy, de melléteszem az igazolványt is. Há' nehogymá'. Mocskos kis spiclik. Most aztán nem baszakodhattok velem! Imádom magam. Na, nézzük meg ezt az Ágit!"

 Köszi a képeket Mihály! 

Hogy a Homárról a köznapi nyelvbe átemelkedett szólással éljek, lehet, hogy nem vagyok sikeres ember, hogy a címsorban feltüntetett helyen akartam, akartunk, szerettünk volna egy jót fogyasztani. Viszont úgy gondolom, gondoltuk, hogy az évben a születést megünneplendő, igazán kiérdemlünk egy kis pluszt, egy kicsit mást.

Ezért a minap, édesanyám ikszedik születésnapját ünnepelvén, pár nappal az asztalfoglalást követően megjelentünk a Ferenciek terén lévő, állítólag híres, neves, régi, pompás, satöbbi vendéglátóipari egységben, a Kárpátia Étterem és Sörözőben. Mi, tapasztalt család lévén, a söröző részlegbe helyeztük pompás ülepünket: ennek roppant prózai oka az, hogy az éttermi részbe halad a bejárattól egyenesen tova a sok nyugati, keleti, japán, amerikai, német, görög, piréz származású turista, akiknek társasága, viselkedése számunkra több, mint taszító. Azért valamennyire sajnáltuk is, mert a hely prospektusában is kiemelt "élő cigányzene" elég hangulatos tud lenni; persze csak mértékkel, nem pedig a roppant elterjedt módon, miszerint az asztalomtól mintegy 5 centire megállva, a herezacsit gyakorlatilag az asztalra felhelyezve, a szememet minden egyes hang megszólaltatásakor majd' kiszúró prímás játssza a We will rock you-t a Queen-től (megtörtént eset...), mely cselekvést csak a megfelelő értéket képviselő valuta zsebbe történő csúsztatása után hajlandó felfüggeszteni, hogy aztán a következő asztalnál újrakezdje.

Szóval, a Nagy Könyv szerint nekünk ott volt jelenésünk. Megérkezésünkkor egy kedvesöltönyös úriember az asztalunkhoz vezetett, majd miután illedelmesen hagyta, hogy egyedül vegyük le a kabátunkat ("Éttermi vendéglátás alapjai I." című egyetemi kurzus első óráján tanítják, hogy ebben is segítsünk a nyomorult betérőnek), kiosztott négy étlapot. Itallapot ugyan nekünk kellett kérni a 10 perc után megjelenő pincértől, aki újabb 15 perc után kegyeskedett intésünkre odafáradni: ekkor, biztos ami biztos alapon, egyszerre adtuk le étel és italrendelésünket.

20 perc és egy "ugyenemfelejtettékel"-jellegű kérdés után megérkezett a "Magyaros ízelítő" elnevezésű előétel; abból is mindjárt kettő. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor hagyma, kolbász, felvágott, saláta és paprika volt rajta. Természetesen azért ennél többről volt szó, hiszen, többek között, minőségi mangalicakolbász (legalábbis annak tűnt), erőtlen erőspaprika, újhagyma, szürkemarha felvágott, jégsaláta és egy másik nagyon finom kalbász kapott helyet. Az egyik tányéron. A másikról  ugyanis lefelejtették az újhagymát és a szürkemarha felvágottat; természetesen nem ezen a két dolgon akadtam ki. Pontosabban szólva nem azon, hogy jesszus, mi történt a hagymámmal. Hanem azon, hogy az egyenként 1600 forintos ár ellenére miért ilyen slendrián módon elkészített előételt kap az ember manapság?

Ha más fizette volna a vacsorát, akkor a főételek miatt mindent hajlandó lettem volna megbocsátani. Már fogalmam sincsen, hogy a többiek mit ettek, de az én választásom (szürkemarha bélszínlángos, hagymás tejföllel nyakonöntött, héjas sültburgonyával, sült hagymakarikákkal beborítva) nagyon finomak voltak. Azonban mivel nem fizette senki, ezért nem felejtettem el.

Elköltöttük a vacsorát, fogyasztottunk söröcskét, borocskát, én még engedtem is feminin énem felszínretörésének és kértem egy "Pusztakoktél" nevű fantáziát: ez tokaji szamorodni borból, szilvapálinkából barackpálinkából és Hubertus likőrből állt. Még egy kapuccsínó a végére, és ripsz-ropsz, kértük a számlát, jelezve, hogy egy hetilap klubkártyájának 10%-os kedvezményt jelentő meglétét szeretnénk kihasználni. Fontos tudni: a nem túl barátságos árakba bele volt kalkulálva 10%-os feszolgálási díj, mint azt roppant korrektül, az étlap minden oldalán alul jelezték is.

A számla megérkezett, pénzt beleraktuk: tekintve, hogy a felszolgálási díj ugye benne volt az árban, nem adtunk külön jattot. Illetve valamennyit igen, azt a 150 forintot nem kértük vissza, de érzékeltetni is akartuk az urakkal, hogy azért itt nem volt minden kóser.

És ekkor érkezett el az, ami miatt megírtam ezt a posztot. Hála istennek sem az ünneplő, sem a többiek nem hallották (eddig, bár remélem nem fogják olvasni) azt a kedves mondatot, mely a mi pincérünk szájából hangzott el, amikor ő úgy gondolta, hogy már semelyikünk sem hallhatja a konyha vaskos ajtaja és egy fordulónyi távolság után; gondolom én akkor fortyant így fel, amikor kivette a pénzt és konstatálta, hogy itt bizony nincsen a munkáját elismerő plusz pénzecske. Próbálok szó szerint idézni, szóval kérem szépen a mondat így hangzott: "Szopjon le!"

Nem volt kedvem emiatt balhézni, örültem, hogy senki nem hallotta meg rajtam kívül; nem szerettem volna elrontani a kellemetlen kezdet után kialakult jó hangulatot. Egy gyors szedelőzködés után utunkat hazafelé vettük, és elhatároztuk, hogy a Kárpátiába többet nem. Kellemetlen, mert a konyhájuk jó, legalábbis nekem nagyon ízlett; viszont olyan helyen nem fogok többet enni, ahol megvan az a furcsa érzés bennem, hogy ha én szólok a felszolgálóknak, hogy elnézést, ez meg ez nem tetszik, akkor beleköpnek a levesembe. Szó szerint, ugye.

Lehet, hogy megszokták már azt a már az átkos vége felé is cikinek számító dolgot, hogy a külföldi vendégnek lehet fésztufész szidni a narkós kurva anyját, hisz' úgysem érti. Tényleg lehet, de egyrészt nagyon óvatosan, mert bármelyik felmenője/rokona által értheti a magyar nyelvet, másrészt lehet, csak nem illik. Pláne, ha magyarok a vendégek, akik elvárnák, hogy ne a Váci utca vonzása miatt kialakult szalag-kiszolgálásban részesüljenek.

Hát ez van. Kárpátia száksz. Reméljük, hogy a többi, hasonlóan frekventált helyen levő étteremben/sörözőben nincsenek ilyen konfliktusok.

Nos, kérném szépen. Ezt is megértük. A Budapest Száksz annyira nagyon népszerű, hogy szó szerint nem ismer határokat, sem horizontális, sem vertikális irányban. Például az előbb kaptam egy e-mailt a Nemzetközi Űrállomásról, hogy ők is a rendszeres olvasóim nyolcszámjegyes táborába tartoznak és borzasztóan tetszik nekik a tevékenységem. Köszi srácok, jól esett a leveletek! Jó keringést!

Most pedig fordítsuk komolyra a betűt. *Stúdió, valami emelkedő hangerejű, eksztatikus muzsikát a háttérbe! Igen, ez jó lesz, köszi.* 

Bejelentés következik: a Napirokkant átlépi nem hogy a város, de az ország határait is: ezen kezdeményezés első, bitekben testet öltött alakja a Daily Disabled Driver, alias DDD, alias 3D, aka Napirokkant. (A "Napirokkant" angol nyelvre való precíz átültetéséért köszönet illeti a Magyar Tudományos Akadémia Angol-Amerikanisztika Intézetének munkatársait.) Természetesen tudom, hogy a Lajta másik oldalán nem hogy nem könnyű, de nem is nagyon szoktak visszaélni a papírokkal. Úgyhogy akár még rokkant is lehet az illető; persze a Napirokkant továbbra sem mond véleményt, csak közkinccsé teszi a szupertolókocsikat. Első beküldőnk a rejtélyes nevű "mkdr", aki egy Lotus Elise márkájú kocsin találta meg a papírost. Helyszín: Cardiff Bay, Anglia. Csak így tovább hölgyek, urak! Külföldön is tessék figyelni, fényképezni: ki tudja, milyen világ(galaxis)körüli mozgalom első, tétova lépteinek lehetünk tanúi és résztvevői... 

És most vissza a láblógázáshoz.

Ej-ej. Rokkanthelyen, igazolvány nélkül, vászontetős Mercedes kabrió? Hát mi van itt kéremszépen? Lassan kezdem azt hinni, hogy ebben az országban akadnak bunkó, a szabályokat magasról leszaró emberek. Vagy ő megteheti? Ford Prefect küldte a képet, a Mamutban készítette. Leírok egy szót, ami egyből kikívánkozik belőlem ezt látva: tipikus.

Ha művészi szemmel kellene értékelnem, akkor egészen biztosan az első sorokban említeném, hogy a Suzuki Ignisszel milyen remek kontrasztot érzékeltet velünk az alkotó.

Bocs, de rámjött. Van jobb oldalt ez a színes kis ábra, amely az IP-címek alapján "beméri", hogy ki honnan netezett. Namármost. A térkép nagyon kicsi méretaránya és a pötty mérete nem teszi lehetővé, hogy pontosan beazonosítsam az Olvasó helyét, de nagyon szépen megkérném, hogy aki (legalábbis ha nagyon mondani kell valamit, akkor ezt mondom) a St. Helena-szigetről olvas engem ennyire nagyon, az dobjon már egy kommentet ide. Ha meg valaki szórakozik az IP-címével, az legyen átkozott.

Mindig is áldott lélek voltam: már az óvodában is megosztottam Sanyival a tejbepapit, ha láttam, hogy a falánk disznaja már magába döntötte az egész adagot, miközben én még csak lassú, jól megfontolt mozdulatokkal kevertem bele a kakaóport a grízbe, egy undorító masszát létrehozva. Sanyi rendszerint hálás is volt (nem, nem szopott le a babaházban): tekintve, hogy ő volt a leggyorsabb futó, az udvaron mindig elsőként szerezte meg nekem a kék vastagkerekes műanyagtraktort: a többiek kénytelenek voltak beérni a szánalmas zöldkerekes szarokkal. Muhahaha, visszatekintve is.

Most, hogy exhibicionizmusom egy blog formájában is testet öltött, lelkemre venném, ha a mindennapos kultúrbetevőtökhöz nem járulnék hozzá: ezért egy teljes mértékben felesleges funkcióval bővítem a blogot: MUZSIKASZÓVAL! Bizony, bizony.

A megfelelő helyre kattintva egy kisebbfajta izelítőt kaphattok, hogy nagyjából milyen zenék mennek, miközben a zseniális posztokat gépelem. Ha váltani akartok, a nyílra klikkoljatok, ne pedig az előadóra, mert akkor megsemmisül a monitorotok. Kivettem az auto-indítást, szóval munkahelykompatibilis; elvileg az oldalt sem fogja lassítani, ha igen, akkor leveszem. Értelme? Semmi. Lehet, hogy két nap múlva már egy állatpornós banner lesz a helyén. De addig is: indzsój!

Ui.: A Kistehén Tánczenekar Női háj című számát sajnos nem sikerült megszereznem, de képzeljétek nagyon-nagyon kiemelt helyre.

Ne már. Most tényleg azt hittétek, hagyni fogom, hogy a mai napotok Napirokkant nélkül teljen el? Ugyan, kérem. Mondjuk most túl sokat nem akaródzik írnom: éljenek a német rendszámos Porse Kajánok, az egész EU-ban használható, de itthon kiadott igazolványok, a felesleges beírások, úgymint: 

• biztos a nagypapáját szállította
• Németországban fizeti a nem kevés adóját 
• a Centrumnak nem fizetni alapvető emberi jog 
• irigy kutya
• náci 
• mszp-szdsz bérenc blogger 

Mindezeket megelőzendő a mai kommentárom a képhez:

Hö. Höhö. Höhöhö. Höööööööööööööööööööhöhöhöhöhöhöhöhööhöhöhöhöhö.

 

Zöld

Kedves Olvasók!

Különösen azok hegyezzék szemüket, akik vannak olyan kedvesek, rendesek, aranyosak, szeretnivalóak, hogy küldenek nekem Napirokkant alapanyagot. Hála magamnak, igencsak felment a beérkezett levelek mennyisége, benne jobbnál jobb, szaftosabbnál szaftosabb szupertolókocsikkal. Egy ideig még válaszolgattam a feladóknak, de sajnos, egy születési rendellenességnek (Lustus disno) "köszönhetően" ez a funkcióm megszűnt működni. Úgyhogy kérem vegyétek figyelembe az alábbi sorokat, mielőtt törölnétek az RSS-olvasó, a kezdőlap, a bookmarkok és minden egyéb helyről:

Köszönöm szépen a küldeményeket, mindegyik helyet fog kapni a blogon. Nem beérkezési sorrendben teszem fel, a héten például lesz egy csodajárgány, mely a hónap elején érkezett. Szóval kitartás barátaim, utálóim, türelem posztot terem!

És azt se felejtse el senki, hogy mindenki, akinek a küldeménye blogkompatibilis, matricacsomagot kap. Amikor elkészülnek. De tényleg, valamikor lesznek majd!

Rendőrnek lenni veszélyes. Nappal igazoltatások, forgalomirányítás, aluljáróban eladólányokkal beszélgetés őrködés. Éjszaka viszont elszabadul a pokol: autós üldözések, késelések, verekedések és sajnos, nem utolsó sorban, lövöldözések.

Nagy valószínűséggel egy ilyen éjszakai akció során sérült meg az alábbi terrorelhárító-gépjárműn utazó minikommandó is; máskülönben miért foglalnák el a tolókocsis helyet? Az alábbi kis levelet hozta a galamb mellé:

Kedves Pikula!
 
Küldöm a képeket, bár nem mind lett túl jó, de azért a rendszám is látszik.
Április 24-én este 19.50-kor fényképeztem ezt a rendőrautót a Nyugati téren, egy rokkantparkolóhelyen, az OTP-nél. (Mellette egy pizzéria van, lehet, hogy oda mentek.) Nem lett volna nehéz helyet találni máshol sem, 100 m-es körzetben több szabad hely is volt. (A legjobb kép talán a rendőrautó elnevezésű.)
Hátha legközelebb meggondolják, hiszen, ha meg nem is büntetik őket, legalább az internetre felkerülnek.
 
Üdv.
Laci

Szokatlan döntések Kossuth földjén
Monok - Szokványosnak aligha nevezhető határozatot hozott legutóbbi ülésén Monok község képviselőtestülete.

Semmilyen önkormányzati támogatásban nem részesülhetnek azok a családok, akiknek óvoda, illetve iskolaköteles gyermekei nem látogatják a tanintézményeket. Szepessy Zsolt polgármester elmondta, önhatalmúlag vonnak meg minden olyan adható járulékot, amit a gyermekek után kaphatna a család.

– Az óvodai oktatás kihagyása okozza, hogy az iskolába már olyan antiszociális gyermekek kerülnek, akik nekimennek a tanárnak, kést visznek az intézménybe, szurkálják társaikat. Első osztályosok rugdosnak meg idős embert az utcán, megdobálják kővel, lehet sorolni. Nagy kihagyásokkal darálódnak végig az iskolarendszeren és nem véletlen, hogy vannak tizennyolc éves nyolcadikos tanulók, illetve olyanok, akik tizenhét évesen elmennek az iskolapadból gyermeket szülni – magyarázta a polgármester. – Tarthatatlan a helyzet. A szülőkkel nem tudunk mit kezdeni, ezért azt gondoltam, a támogatások elvonása ösztönzi majd őket arra, hogy iskolába járassák gyermekeiket, mert a megélhetésük függ ettől. A javaslatra rábólintott a testület, elfogadta azt a nézetet, miszerint ha a szülők nem képesek iskolába járatni gyermeküket, akkor ne kapjanak egy vasat sem...

Eddig bírságot szabott ki a mulasztó családok felé az önkormányzat, amit az érintettek nem vettek komolyan, ám más megvilágításba került a dolog, amikor a be nem fizetett büntetések után inkasszót nyújtott be az önkormányzat a családok számlája felé.

Májusi javaslat

Következő, májusi ülésén hozhat egy olyan határozatot Monok község önkormányzata, amely aligha nevezhető szokványosnak. Szepessy Zsolt arra tesz javaslatot, hogy azon helyi lakosokat, akik szociális segélyt kapnak, joga legyen az önkormányzatnak munkára hívni.

– A képviselők között heves vitát váltott ki az ötlet – mondta a polgármester – a testület egy része szívesen fogadta a javaslatot, de voltak akik ellenezték, talán attól félve, hogy a következő helyhatósági választásra elveszítik szavazóikat. Egy polgármesternek nem csak az a feladata, hogy népszerű döntéseket hozzon, előremutató lépéseket is tennie kell. Azt mondom, hogy akik ötven-hatvanezer forintokért, mint szociális járandóságért ülnek otthon, igenis dolgozzanak. Azok a közmunkások, akik hat órát tudnak le az önkormányzat kötelékében, negyvenhatezer forintot kapnak egy hónapra. Óriási a differencia. A dolgozni nem akaró segélyezettek – tisztelet a kivételnek – arra nem képesek, hogy saját portájukat rendbe tegyék, elvárnák, hogy a házuk előtti területet is az önkormányzat gondozza.

– Tisztában vagyok azzal, hogy hivatalosan nem tehetjük meg a munkába vonás lépéseit, magasabb törvény szerint ilyen irányban nem rendelkezhetünk egyelőre, de ha testület megszavazza, akkor már egy helyi törvényről van szó, és addig, amíg a Közigazgatási Hivatal, vagy az Alkotmánybíróság nem kötelez minket arra, hogy a határozatot visszavonjuk, addig ez így működne Monokon. Ezzel példát mutatnánk a magyarországi önkormányzatoknak, lévén az önkormányzatiság az önrendelkezésről szól – hangsúlyozta Szepessy Zsolt polgármester.

Forrás

----------------------------------------------------------------------------------------------

Tisztelettel kérném szépen, hogy ezt Budapestre mindenhova terjesszék ki. Emlékeim szerint már volt egyszer hasonlóképpen, még a narancs-korszak alatt. Nem csináltak túl sok érdemlegeset, de ez azok közé tartozott. Újra! Újra! Újra!

Emberek! Én szeretem a verbális/klaviaturális agressziót, de azért számoljatok már háromig, mielőtt elkülditek a hozzászólást. Nyugi! Próbáljunk kulturált majmokhoz méltón viselkedni!

----------------------------------------------------------------------------------------------

Humor Herold személyesen kommentelt közétek, melyben ezt állítja:

 2008.04.25. 15:56 · Beküldő [Látogató]· bekuld@freemail.hu

Szal a képet én lőttem. Se patika, se semmi nincsen ott. Csak egy ház. De ha a kedves németben melózó csávó lelkébe tapostam akkor bocs. De ettől függetlenül szerintem oltári nagy taplóság a faterod rokikártyájával parkolni bárhol is...
A faszér nem dobod be a ketyűtartóba ha nem kell. Aztán meg csodálkozol ha lefotóznak! Örülj neki hogy nem egy barom bagyok aki inkább szarrá karcolta volna a tetves verdádat, vagy nem zúztam be a szélvédőt a faetrod szaros kártyájáért!

Hülye buzi!!!

 Az adminfelületen látni a regisztrált kommentelők e-mail-címét. Tekintve, hogy hadam72, aki szerint patika van ott, email-címe ugyanaz, amelyikről a fotót is kaptam, ezért azt a hozzászólást tekintem valósnak.

----------------------------------------------------------------------------------------------

Az előbbi kommentre érkezett egy reagálás, hadam72 tollából:

Kedves Tulajdonos!

Én fotóztam az autódat.
Gyanús, hogy nem igaz, amit írsz. Elmondom, hogy miért.
Én 35 éve lakok a "szüleid" házával szemben. Ezalatt a 35 év alatt egyszer, hangsúlyozom: EGYSZER láttam ott a kocsidat. Azt is sajnálom, hogy szegény szüleid egy gyógyszertárban laknak, ugyanis ez annak a lejárója. Kb. 2 éve lett kiépítve, hogy a tulaj és a gyógyszerszállítók közel tudjanak állni a gazdasági bejárathoz.
Alapvetően sajnálom a szüleidet, hogy a kisfiuk 35 év alatt összesen egyszer látogatta meg.
Azonkívül biztosan lecserélted a kocsidat egy MX5-re, mert tegnap rokkantkártyástul azt is lefotóztam, és ugyanott állt, ahol te, kb. 1 éve.
A kép Pikulánál van, remélem fölteszi azt is!

A nagy számok törvényei alapján, megint felbukkant a kocsi tulajdonosa. Ezt írja:

Vicces ez az egész... 2008.04.25. 13:45:12
Üdv Mindenkinek,

Unalmamban böngészgetek és látom, hogy az autóm a neten. Gondoltam megnézem hogy is került ide. Aztán szépen végigolvasgatom a bejegyzést majd a hozzászólásokat.

De tisztázzuk is mielőbb a félreértéseket.
Először is. Maximálisan megértem a felháborodások okát. Ebben az országban mindenki azzal él vissza, amivel csak tud. Pl rokkant-kártya.
Másodszor. Azt gondolom, mielőtt valaki lefotózza az autómat és felrakja a világhálóra nem ártana a tényszerűség kedvérért egy kicsit körültekintőbben eljárni. Vagyis: az autó az enyém. Német rendszáma van mert ott dolgozom, ott élek, ott fizetek adót s onnan kapom a nem csekély fizetésem. A rokkant kártya az édesapámé. Legális, mivel édesapám mozgássérült. A lejáró és a hozzá tartózó ház a szüleimé. Szintén legálisan. Megdolgoztak érte.

Konklúzió: Ha legközelebb unatkozol és nagy lértékű külföldi rendszámos kocsikat fotózol, által szabálytalanul vélt parkolás közben, vedd a fáradtságot arra is, hogy pl becsöngetsz. Ekkor én kijövök és elmagyarázom a szitut.

További jó anyázást!

----------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Olvasók! Visszatértem. Megjártam a bloggerek El Caminoját, így volt időm sokat elmélkedni, az élet alapvetésein gondolkodni (sört igyak vagy bort igyak? Hány napos borosta a szexi és mikortól igénytelen? stb.), aztán pedig meghallottam, hogy micsoda tüntetések vannak szerte a Föld kerekén. Nem hagyhattam ezt ennyiben, Ádám segítségével pedig visszatértem, amolyan messiás szerepben.

Az alábbi autó egy Maserati, német rendszámmal, lejáró előtt. Meghúzni! Visszapillantóját letörni! Felgyújtani! Kromofágot neki! Motorháztetejébe kulccsal "A fiúkat szeretem"-et belevésni! Őőőő... Kihagytam volna valamit? Be kellene szereznem a "Kis anarchista határozót". Hihihihihihi. 

Az alábbi netlevelet hozta a villanypostás:

Folytatom.

Pikula

Ez az!

- Stúdió hívja Májkölt! Májköl, ott vagy?

- Igen, szervusz! Köszöntöm a kedves nézőket! Mint ahogy a hír már minden bizonnyal mindenki előtt ismert ssssssssssssskrzrksksssssssssssssssss.... a világ egyik, ha nem a legjobb blogge dssssssssssssssssssssssszzzzzzzzzzzzzzz.... kula bejelentette, hogy a Ferraris Napirokkant után nem szándékozzdsasasdssssssssssssssss....

- Májköl! Májköl! Nagyon rosszul hallani! Mi történik?

- András, azóta az egész világon az apokalipszis előjelei mutatkoznak! Amint többet tudok, jelentkezem, addig is zzzzzzzzzzzzzzzzkrskrksrkrkskskstyütyütyütytüüüüü....

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Stúdió, 2008.04.24

- Kedves nézőink, az adáshibáért elnézésüket kérjük, a demonstrálók kilőtték a műholdunkat. Összefoglaljuk a most becsatlakozott nézők kedvéért az eddigi történéseket.

2008.04.21 12:15: A világ legnépszerűbb blogja, a Budapest Száksz vezető bloggere, Pikula bejelentette vezető rovatában, hogy nem kívánja folytatni a "Napirokkant" néven elhíresült leleplező cikksorozatát.

2008.04.21 12:16: Fanatikus kommentelők hozzászólások és e-mailek százezreiben követelik a folytatást, Pikula azonban hajthatatlan: "A csúcson kell abbahagyni. Sajnálom, mert bőven lett volna még nyersanyag köszönhetően Nektek, az olvasóknak. Folytatnám, de abból csak csúfos bukás származhatna. Köszönöm, hogy velem voltatok! Szeretlek titeket!" - mondta.

2008.04.21 17:00 A blogért aggódó rajongók fáklyás felvonulása zavargásokká csap át Koppenhágában.

 

2008.04.21 23:30: Míg itthon néma csend honol, addig a Távol-Keleten egy kommentelőt lincselnek meg, aki "Irigyek és szánalmasok vagytok" kiabálással heccelte fel a tömeget a motorjárók kiabálva. Azon akart kereket oldani, de az elromlott: további fejlemények a videón. 

 

2008.04.22: Koszovóban békét kötöttek az eddig egymást gyilkoló felek: a függetlenség/nem függetlenség kérdése várhat. Sokkal fontosabbnak érzik, hogy kiálljanak az elnyomó szervekkel szemben a blog mellett. Kiküldött tudósítónk jelenti:

 

 2008.04.23: A pápa imát mond a Napirokkant rovat fennmaradásáért.

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Stúdió, 2008.04.24.

- Láthatják a kedves nézők, hogy az egész világot érinti a kérdés, mely szerint: "Blogni... vagy nem blogni?" Egy pillanat, valamit hallok... Igen! Igen! Amerikába küldött tudósítónk, Brájen élőben kíván jelentkezni! Brájen, vonalban vagy!

- Igen, igen! Dsaxcxxxxxxxxxxx.. Valami... hatalmas szörxyséséeoeokkkkkkkddddffgg.... elszabadult... rokkantigazolvány van a mellkasán... András, nem találok rá szavskkkkkkkkksssksksksszzsskszsksz.... Úristen... Erre jön! Kapcsoljuk az élőképet!

Az egész föld remeg! ÚRISTEN! MI EZ? ÚRISTEKSSKAKXSZZZ.Z.S.S.DDSSSSSSSS... SSS.....

-------------------------ADÁS VÉGE-------------------------

Stúdió, 2008.04.24

- Te jó ég... Nyugodjanak meg a kedves nézők, amint hírt kapunk Brájenről, azonnal beszámolunk róla. Ha meg nem, akkor ő nyugodjon, békében! Három másodperc múlva "Breaking News" következik!

3...

2...

1...

- Kedves nézőink! Most kaptuk a hírt, hogy Magyarországon is elkezdődtek a demonstrációk: igaz, eddig csak amolyan néma ellenállás keretén belül. Terepen lévő riporterünk Gergely a vonalban is van. Gergely, mi a helyzet?

- A tüntetők vezetője kérdésünkre elmondta, hogy ők elsősorban azok ellen kívánnak tiltakozni, akik szerint a blogra csak drága autó+rokkantigazolvány párossal lehet bekerülni. Ezt szeretnék megcáfolni, ezért felvonulást (pontosabban szólva: felállást) rendeztek a Baross utcában. Erről az eseményről készítettem egy kis bemutatót a nézőknek:

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Stúdió 2008.04.24

- Amint elértük a sztárbloggert, adásunkat megszakítva hírt adunk a döntéséről. Köszönjük figyelmüket.

A 90'-es évek popkulturális igénytelenségét igen jó érzékkel meglovagoló (bocs, ezt el kellett sütnöm) Geszti "Kínrím" Péter megint akcióba kezdett. Azonban míg tavaly szerencsére nem adták meg az engedélyt, idén már tuti, hogy lesz. Hogy mi? Hát a Nemzeti Vágta, mely a hivatalos definíció szerint: 

 "...nemcsak kiváló lóverseny lesz, hanem a kultúra, a turisztika, a gasztronómia és a történelem jegyében megvalósuló fesztivál, szigorúan politikamentesen. Fő célunk, hogy hagyományt teremtsünk. Hosszú folyamat volt ez, és nagyon sok ember munkája, támogatása van benne. Óriási felelősség ugyanakkor, hiszen ilyen szimbolikus helyen – mint a Hősök tere a város szívében – hasonló rendezvény még soha nem volt – mondta Geszti Péter."

Oké, lássuk miért is írok posztot erről. Először is, de természetesen nem elsősorban, mert lezárják a Hősök terét és környékét. Amiből következik, hogy a belváros, az Andrássy úttól kezdve a Podmaniczkyn át a Dózsa György útig minden bedugul. Illetve nem, nem dugul be, hiszen le lesz zárva; más dugul be. Ráadásul naná, hogy az első, igazán melegnek ígérkező hétvégén (június eleje) lesz megrendezve. Amikor amúgy is negyven fok van, mindenki húzna haza a melóból, amikor mindenki utál mindenkit és dögöljön már meg, hogy ő is PONT MA megy oda ahova. Erre még egy országimázs kampánynak mondott instant-lovit is ki/meg kell kerülnie.  

Aztán zavar, hogy már megint látom a Geszti pofáját. Bár ez erőteljesen szubjektív, de amikor én meglátom ezt itt:

akkor mindig elképzelem,  ahogy erőteljesen tarkón rúgom a lépcsőn, hátulról, alamuszin, sunyin.

Zavar az, hogy a nem is olyan régen átadott Kincsem Parkot be akarják zárni. És Péter ahelyett, hogy oda szervezné ezt az egészet, ezáltal kiaknázva a potenciális lovirajongókban rejlő lehetőségeket, odaálmodja a szerencsétlen Hősök terére. Az alábbi multimédiás animáción bemutatom, hogy milyen messze van egymástól a két helyszín:

A valóságban azért nem 13 centi, de majdnem

A továbbiakban megpróbálom pontokba szedni, miért lenne szerintem jobb, ha nem a Hősök terén, hanem a Kincsem Parkban kerülne megrendezésre a Nemzeti Vágta nevű rendezvény. A szerkesztéstől ugyan nem fog merevedést kapni egy irodalmár sem, de próbálom/tam tartani magam az áltisis bevésődéshez: bekezdés, tárgyalás, befejezés.

Elöljáróban: a lovi veszteséges. Sajnos felmerült az eladása is (minden bizonnyal el is fogják adni, és hát megint nem érintetlen fitymájú emberek érdekeltségébe tartozó cégek lesznek a nyertesek, minő meglepetés: kell még egy pláza/nyolcvantermes mozi/iroda/lakópark) hiszen a fentartásához szükséges évi félmilliárd forint ilyenkor rengeteg sok az államnak, ugye. Kéretik nem hőbörögni, hogy nem állami feladat ennek az úri murinak a fenntartása. Oké, de akkor a totálisan eredménytelen sportágakat se támogassák azok helyett, amelyekben tényleg ott vagyunk. Példát gondolom nem kell hoznom. 

Egy kis OFF topic.

Az idelátogató turisták hajlandóak kijjebb is utazni a városban a megfelelő programért cserébe. Nem kell más, mint prospektusok, figyelemfelhívás, a hotelekben pár nap erejéig néhány négyzetméter, egy oda felállított műanyagasztal, Adidas cipős karikásosotoros úriember, aki megmondja a sok vendégnek, hogy you go to paripa show i call you taxi you spend lot of forints. Dolgoztam már sokcsillagos hotelben (itt szembesültem azon állítás igazságtartalmával, hogy minél előkelőbb egy szálloda, annál putribb és parasztabb a vendégserege) és higgyétek el: a turisták 90%-a többet akar a goulasch-tziganytanzen-Halászbástya-zsidónegyed sokszögnél. Mert ez egy, jobb esetben két napot vesz igénybe. Szóval még csak erre sem lehet fogni, hogy a turisták miatt kell (kell?) a Hősök terére szervezni. A teret amúgy is megnézi minden városnéző, de a Lovit már egyáltalán nem biztos: így egy plusz élménnyel lehetne gazdagítani a lassacskán kínosan szűkössé váló repertoárt.

ON.

Lássuk csak a szolgáltatások oldaláról. Adott a Hősök tere. Ezt még úgy ahogy ellenőrzés alatt lehet tartani, de ott egy Andrássy út, egy Felvonulási tér, egy Dózsa György út, a városligeti susnyás, satöbbi: ezt nem lehet kontrollálni. A rasszizmus szóra gyönyörtől görcsbe ránduló, két orgazmus között "NÁCI!" szót kiabáló olvasókat kérem ugorják át az alábbi sorokat. Szóval igen, engem bosszant, hogy a rendezvényeken, legyen szó akár magyar-görög, ZTE - Machester United (éljen Koplárovics!) örökrangadóról, Robbie Williams koncertről; mindenhol rothadtfogú cigányasszonyok és/vagy azok párjai árulják nemzeti eledelüket, a szotyit. Vagy a kitelepülés után fél órával már tökéletesen felmelegett vízben álló négyszáz forintos Ászokat. (Persze vannak komolyabb vizuáltechnikával felszerelt árusok, ők szárazjéggel operálnak: némá' de szípen folyik a füstja!) Nem akarom, hogy a turisták lássák ezeket, adjunk már a minőségre. A lovi területén, amely mégiscsak egy zárt intézmény, sokkal inkább lehetséges lenne egy kulturált (hogy is mondják menőül? Batiz "Húszezerazandrássyútialbérletem" András tanfolyamán biztos azt tanítanák a kormánytagoknak: nyugat-európai színvonalú catering) kiszolgálási láncot kialakítani: egységes árakon, tiszta, bizalomgerjesztő helyeken tömhetné magába a mustáros kalbászt a turistától kezdve a fröccsön élő honpolgáron át Update Norbirékáig bezárólag mindenki.

Azt a részt nem is kívánom hosszabban fejtegetni, hogy azt a homokot, amivel a teret be kívánják szórni ad1) honnan hozzák ad2) hová viszik? Geszti egyik ismerőse a homokbizniszben (aka: homokos, höhöhö) lenne érdekelt? A Kincsemben minden adott lenne. A város különböző pontjairól (Petya: igen, akár a Hősökről is!!!!) kellene ingyenes buszjárattal ráhordani az embereket a messzi Kerepesi úti objektumra. Mondjuk lehetne támogatást kérni a BKV-tól: így még ők is szerezhetnének pár plusz pontot, érzésem szerint ez rájuk fér manapság, tekintve az elmúlt, hát-hát, cirka 8-9 évet.

Inkább abba sem gondolnék bele, hogy hogyan fog kinézni az egész kerület-terület-Városliget a rendezvény után. Nem is olyan régen Geszti még nagy környezetbarát volt: ha koncentráltan lenne egy nagy halom szemét, nem pedig egyenletesen szétszórva, sokkal hamarabb és nagyobb hatásfokkal lehetne rendet rakni.

És hát bizony van egy olyan, mások által félvállról vett problémakör, mint az élővilág kérdése. Konkrétan a lovaké. Van egy olyan érzésem, hogy ha egy ló beszélni tudna, akkor nagyjából annyira kívánná egy imázshuszár agymenéséből visszaeredeztethető kollektív nemzeti galoppra magát a város kellős közepén, mint Jákob rabbi egy Jobbik gyűlésre. De nem tud.

Nyilván sok dolgot kihagytam, egészen nyugodtan lehet ötletet adni kommentben, hogy Te hogyan csinálnád ezt a rendezvényt. Hisz jövőre is lesz, már ha igaznak vehetőek Péter szavai: "Fő célunk, hogy hagyományt teremtsünk." Maga az ötlet jó, még ha ez is annyira önálló gondolata Péternek, mint a Magyarország című szám alapja. Csak megint nem voltunk képesek továbblátni a magunk és az amúgy is kőgazdag baráti (=támogató=beleszóló) kör érdekein túlra. Remélem, hogy semmiben nem lesz igazam (ez persze nem elképzelhető opció, de a jólneveltség szólt belőlem) és egy igen szórakoztató, már-már nyugat-európai  rendezvényt fogunk látni. Nyilvánvalóan ezt sem hazaszeretetből csinálja Geszti, valószínűleg kiürült az otthoni cocapersely: a házassága lefutott téma, a Rapülők sem áll össze többet: kellett neki valami grandiózus, amiből megszedheti magát. Lelke rajta, mondom, csak csinálják jól.

Még valami: nem dolgozom a Lovin. Nem is a családomé. Pénzt sem kapok érte. Egyszerűen csak nem értem, hogy miért így csinálják. Mint ahogy azt sem, hogy a Váci utcát miért a turistaszezonban túrják szét. De ez már egy másik poszt lesz.