Mindig is áldott lélek voltam: már az óvodában is megosztottam Sanyival a tejbepapit, ha láttam, hogy a falánk disznaja már magába döntötte az egész adagot, miközben én még csak lassú, jól megfontolt mozdulatokkal kevertem bele a kakaóport a grízbe, egy undorító masszát létrehozva. Sanyi rendszerint hálás is volt (nem, nem szopott le a babaházban): tekintve, hogy ő volt a leggyorsabb futó, az udvaron mindig elsőként szerezte meg nekem a kék vastagkerekes műanyagtraktort: a többiek kénytelenek voltak beérni a szánalmas zöldkerekes szarokkal. Muhahaha, visszatekintve is.

Most, hogy exhibicionizmusom egy blog formájában is testet öltött, lelkemre venném, ha a mindennapos kultúrbetevőtökhöz nem járulnék hozzá: ezért egy teljes mértékben felesleges funkcióval bővítem a blogot: MUZSIKASZÓVAL! Bizony, bizony.

A megfelelő helyre kattintva egy kisebbfajta izelítőt kaphattok, hogy nagyjából milyen zenék mennek, miközben a zseniális posztokat gépelem. Ha váltani akartok, a nyílra klikkoljatok, ne pedig az előadóra, mert akkor megsemmisül a monitorotok. Kivettem az auto-indítást, szóval munkahelykompatibilis; elvileg az oldalt sem fogja lassítani, ha igen, akkor leveszem. Értelme? Semmi. Lehet, hogy két nap múlva már egy állatpornós banner lesz a helyén. De addig is: indzsój!

Ui.: A Kistehén Tánczenekar Női háj című számát sajnos nem sikerült megszereznem, de képzeljétek nagyon-nagyon kiemelt helyre.