Hatalmas számokat bemutató sorozatunk első tagjának elképesztő sikerén felbuzdulva új bejegyzést kreálok eme szófolyamban.

A nap száma: 0.

Ennyien izzadtak megfeszülve, hogy a turistaszezonra (vagy legalább annak az elejére, már ha május közepét annak lehet tekinteni) elkészüljön a Belváros jócskán túlértékelt sétánya, a Váci utca. Hát értem én, hogy pünkösd, meg minden, de. De nehogy már. Biztos én vagyok a rettentő naiv, de ha én lennék a felelős a turisták kiszolgálásáért, ha én kapnék sok-sok juttatást minden egyes itthon elköltött külföldi valuáért, akkor én bizony azt mondanám: egye meg a fene, adok hatszáz forinttal nagyobb órabért az összes munkásnak (fejenként), ha hajlandóak dolgozni hétvégén: de nem, ilyenkor az ünnepet maximálisan tiszteletben kell tartani, a turisták egyrészt nézzenek legalább a harmadik emelet magasságába, másrészt meg ki nem szarja le őket?

Maradjanak csak a szobájukban. Ugye. Itt most jó sok kép következik, amelyekről azt hihetnéd, hogy ugyanazok. De háhá, valójában nem is! 

Az első képen a szerkesztőségi szuperroller (Lilike) mögött nem sokkal egy szökökút-jellegű izé fekszik, amögött meg egy kacatbodega van - na, annak az eladója kérdésemre elmondta (tisztára, mint a BBC), hogy a jómunkások a burkolói képesség totális hiányáról tesznek tanúbizonyságot, már amikor éppen dolgoznak: a régi, szépnek mondható megoldás helyett egész egyszerűen visszabasszák a köveket, hadd szóljon. A baj ezzel a megoldással, hogy nagyjából 2-3 hét alatt az egész tök púpos lesz. Sebaj, legalább a zavargások alkalmával tudja majd a népség, hogy hol lehet jófajta nyersanyaghoz jutni...