Biciklisáv

Ui.: Valaki nem akarja megmondani a Napnak, hogy süssön már ki? Ilyen időben nem lehet fényképezni. A hétfő reggel amúgy is fos, hát még esővel karöltve.

Egyik szemem sír, a másik pedig üveg. Van énnekem egy kedvenc autómárkám, ez pedig a Toyota luxusbrendje, a Lexus. A típus nálam szent és sérthetetlen, és én érzem magam kínosan, ha valaki azt kajabálja a haját tépve, hogy jappó barátaink minden egyes csavarnak a helyét és minden egyes konstrukciós ötletet a Modern Talking hazájából loptak. Muhaha.

Azonban emellett már én sem mehettem el dacosan a másik irányba nézve, hiába is próbálta a dél-koreai Kia márka egyik zászlóshajójának álcázni kocsiját a tulajdonosa: sajnos, megtört valami. Mind a szívemben, mind a blogban: mostantól már Lexusok is helyet kapnak a Napirokkantban. Ez fáj.

Valamennyire (de még mennyire!) a budapestieket is érinti, ezért gondoltam kirakom a Budapest Száksz hekkercsapatának legújabb szerzeményét. A team fárasztó munkával behatolt a MÁV szervereire, és az alábbi e-mailt találta a "Piszkozatok" között:

Ez lesz a harmadik Napirokkant - Speszöl edisön. És hogy mitől lett az? Mert a mai adagban nem szerepelnek rokkantkártyák. Akkor mégis mi a bájgliért kap Napirokkant címkét? Muhaha.

Szaftos-zaftos küldemény érkezett elsőbbségivel a villanypostán, a feladó helyén Mityu neve szerepelt, akinek frankó kis galériáját mostantól megtalálhatjátok a linkajánlóban; lustábbaknak klikk -->ide<--.

Be is szkenneltem a kéziratot, lássátok, tapasztaljátok, szörnyedjetek:

Idézet lesz bizony a jelen bejegyzés, mert baleset érte szerencsétlen fényképezőgépet, így amíg a hétvégéig nem jutok újhoz, addig be kell érnetek az ilyen esetekre bespájzolt Napirokkantakkal és egyéb nyalánkságokkal. Szóval. Ezt írja Gábor.

Nem tudom, hogy tegnap este látta-e valaki a Napló műsorát, benne Papp Gergely (közismertebb, általam roppant buzisnak gondolt nevén: Pimasz úr) rokkantos szpotját; nagyon szimpatikus a dolog, amit csinál. Nem először áll neki a bunkóság éji sötétségét az erkölcs lassan kialvó fáklyájával elűzni; éppen ezért nagyon sajnálatos látni, hogy semmit nem változott a helyzet  az egy évvel ezelőtt, szintén a témában forgatott riportja óta. Hiába mondják, hogy talán, valami, esetleg, maybe, mintha elindult volna az emberek fejében... Ugyan kérem, nézzünk körül. Amint a TV2 honlapjára felkerül az adás, linkelem.

Addig is itt egy wannabe-rokkant: elindult a csalás rögös útján, de még csak egy dzsippecskére futotta, egy X3-asra. BMW. Nézzenek oda...

Városligeti szoborsorsok

Tucatrokkant.

PÉLDAKÉPEINK A KÉPVISELŐK

Szotyolahéj, használt rágógumi, üres üveg, műanyag pohár, banánhéj, papírszemét, almacsutka, csokipapír, narancshéj, gumióvszer - mindez nem egy lelátó a focimeccs végén, hanem a parlamenti ülésterem szavazás után. Az ülések után a szemetet eltakarító terembiztosi szolgálat alkalmanként 10-20 zsák (!) szemetet ganajoz össze képviselőink után.

Azt egyébként nem tiltja a házszabály, hogy a képviselők egyenek és igyanak az ülésteremben, mint ahogy azt sem, hogy maguk alá dobálják a szemetet. Ezért az ülésvezető ha látja is, mi történik a padsorban, nem tehet semmit.Az Országgyűlés egyik név nélkül nyilatkozó tisztségviselője a Hírszerzőnek azt mondta: volt már rá példa, hogy rászóltak az ülésteremben evő képviselőre, de "neki állt feljebb", úgyhogy ennyiben maradt a dolog, mert ez azért "mégsem óvoda", hanem a "magyar parlament". Ami azonban nem mindig látszik.

A szolgálatban lévő nyolc terembiztos háromnegyed óra alatt 16 zsák (!) szemetet szedett össze. Amikor nincsenek szavazások, "csak" öt-tíz zsák telik meg. A paddsorokban a gyakran összetépett papírszemét mellett rengeteg üres üveget, papírpoharat, üdítős dobozt, péksüteményes zacskót, narancs- és banánhéjat, csoki- és szaloncukor-papírt, valamint almacsutkát hagytak maguk alatt a képviselők. Tapasztalatunk szerint a frakciótagok szemétlerakóként használják azokat a helyeket, ahol nem ül senki, vagy ahol nincs is pad.
 

A terembiztosi szolgálat munkatársainak elmondása szerint volt már ennél rosszabb napjuk is, például amikor a padra ragasztott rágógumikat (!) vakarták le, vagy amikor kézzel szedegették össze a szotyolahéjat (!!), és előfordult, hogy 20 zsák szemetet, valamint egy egyébként nem használt gumióvszert gyűjtöttek be.
"Itt felnőtt emberek vannak, 386 felnőtt magyar polgár" – mondta megkeresésünkre karját széttárva Szili Katalin. Az Országgyűlés elnöke munkatársunktól szerzett tudomást arról, hogy "háztartási hulladék" is marad bőven az ülésteremben. Szerinte a terembiztosok láthatatlan és szorgalmas munkáját dicséri, hogy 16 év után most derült csak ki, mit hagynak maguk után a képviselők. (!!!!!!!!!!!!!!!!)

Tekintve, hogy én már elég régen találkoztam ezzel a kis dokumentummal, elképzelhető, hogy az országatyák azóta teljesen megváltoztak, nem szemetelnek, nem cigiznek tiltott helyen, és az ország felemelkedésén dolgoznak.

Hajtás után több kép!

A Belvárost mindig is nagy örömmel és permanens kaján vigyorral járom, hisz ennyi igazolványost egy helyen kevés városban talál az ember; és lám, lám, mire bukkantam! Láthattunk már sportosrokkant, fürgerokkant, parasztrokkant, üzletemberrokkant, na de ilyet, hát ez kérem egy csuda!

Nézzük csak. Az, hogy Napirokkantunk megint BMW-s, azt hiszem, senkit nem izgat már fel különösebben. Maximum a BMW-s és egyben rokkantigazolványos olvasóinkat, akik majd jól elnáspángolnak verbálisan, hogy már megint nem vártam meg a sofőrt és csekkoltam le, hogy valóban rokkant-e avagy sem, esetleg az, akit transzferelt. Gondolom mindenkinek feltűnt a képen valami érdekes. A síbox. *(ANYÁD PIKULA, MIT KELL LEFÉNYKÉPEZNI? BIZTOS CSAK KÖLTÖZTETETT!)*  Nagyon derék dolog, hogy valaki a sérülése ellenére sem adja fel, küzd, élvezi a havat, élvezi a hegyek látványát, szeret pár lecsúszás után beülni a hüttébe egy jó sörre. És ez teljesen rendben is van. *(MIÉRT VAGY OLYAN BIZTOS, HOGY A SÍELŐ VOLT A ROKKANT? ÉS HA SÁNTÍT, ÉS CSAK A GYEREKEIT SZÁLLÍTJA A PARADICSOMBA, A SÍBE ODA? HE? DÖGÖLJ MEG!*)

Hogy hogyan is néz ki egy ilyen síszett? Nos, a doboz méretéből adódóan gondolom nem a járásképtelen-felszerelésről van szó, hanem a pénztárcakímélő egylábasról. *(VIGYE EL A SZERETTEID A PESTIS, PIKULA! LEHET, HOGY CSAK MOZGÁSKÉPTELEN NAGYMAMÁJÁT SZÁLLÍTOTTA, AKINEK A NYUGDÍJA BRUTTÓ 20 EZER FORINT! MIT KELL EZEN ÉLÖSKÖDNI? REMÉLEM TE IS LEBÉNULSZ SEGGPARASZT)* Nem is nagyon tudok mit hozzáfűzni a mai rokkanthoz, minthogy: enjoy the ride!

 *ÉS EZ A BLOG IS KURVA SZAR! AZONNAL TÖRÖLD LE!*

Biciklitároló

Kezdtem örülni, hogy már megint lesz jó kis videós Napirokkantam a sok elégedetlenkedőnek, akik még mindig vannak annyira naívak, hogy engem gondolnak a megtestesült gonosznak, amiért van ez a rovat. Azonban a fényképezőgépemben az elemek eléggé le voltak már hervadva, így sajnos nem tudtam megörökítení a szemmel láthatóan legalábbis több, mint fürgének mondható tulajdonost. Amúgy biztos a nagyiért ment be a Skálába.

Szép hétvégét!

Na, már megint nekiállok egy új sorozatnak, aztán lehet, hogy hamvába holt kísérletként fogok rá tekinteni tíz nap múlva. De hát értetek kedves Olvasók, értetek mindent. Szóval, mi is lesz ez?

Pár embernek úgy tűnhet, hogy én nem szeretem Budapestet. Szögezzük le: ez nem igaz. Én szeretem. Szeret(né)ek itt élni, szeretem a várost, szeretem a hangulatát, szeretem a kocsmákat, szeretem a henteseknél ebédelő, a társadalom minden rétegéből érkező embereket, akik függetlenül attól, hogy napi vagy havi 50 ezer forintot keresnek, ugyanúgy roppantják a sült kolbászt, kenyérrel, mustárral, uborkával. Szeretem az emberi léptékét, szeretem a nyári pezsgést, még akkor is, ha hajnaltájt hazafelé egy maga alá húgyozó, mattarészeg fiatal leányon kell átlépnem. Annak ellenére szeretem, ha az éjszakai járaton szagolnom kell (sajnos már reflexből írom, hogy kell) a csövest. És végül, de abszolút nem utolsó sorban: szépnek tartom a várost.

Ámde. És ez egy igen fontos szó, hiszen a blog tulajdonképpen egyenlő ezzel az ámde szóval. Szeretem ezt a várost, csak ne ilyen lenne, ugye, ahogy a mottónk is mondja.

A sok kutyaszar, kátyú, gödör stb. miatt az emberek nagy része még csak nem is fejmagasságba néz, hanem a lába előtti mintegy 2-3-4 métert pásztázza. Pedig higgyétek el: megéri időnként felnézni. Mert a századelőn vagy legalábbis az akörül épült házak alkotják Demszkygrád fő épületvizuális (sic!) gerincvonalát. Le vannak robbanva, a szorgalmas fémgyűjtök kis szerencsével még töltényeket, esetleg fel nem robbant T-34-es aknarepeszeket is találhatnak befúródva a falba, iszonyat mennyiségű korom és mocsok fedi be őket, a megszámlálhatatlan tagről (-->itt<-- egy érdekes írást találhattok, de ha lusták vagytok, akkor idekopizom mit ír a tagről: "ez a szó a falfelületekre illegálisan felfestett rövidített névbetűknek az elnevezése") nem is beszélve. De alapvetően szép a város.  Kár, hogy sok, papíron műemléki védettséget élvező házat bonthatnak le, de hát hiába ugye, a pénz nagy úr, a lakosságnak meg kuss a neve.

Szóval ide, az alapvetően szép, egykor még "Kelet Párizsa"-nak hívott városba (rosszmájú megjegyzés: arról már hallgatnak a krónikások, hogy több várost is neveztek így) időnként elképesztő épületeket húznak fel, építenek meg, toldoznak-foldoznak össze. Komolyan mondom én nem értem, hogy bizonyos épületekre nem hogy hogy adhattak engedélyt, hanem egyáltalán hogy nem fosta össze magát a megrendelő a röhögéstől a terveket meglátva. Ja igen, ilyenkor persze el lehet intézni az egészet egy kézlegyintéssel, hogy "á, nem értesz te ehhez", meg hogy "kortárs", esetleg "akkor csinálj jobbat". Öröm az ürömben, hogy legalább az itthon épül(t)ő irodák/házak/akármik nem lógnak ki túlságosan a többi közül, a szó szoros értelemben. Persze nem vagyok bizakodó, nem hiszem, hogy öt éven belül ne történhetne meg pont itt az, mint ami Barcelonában: a Sagrada Familia lenyűgöző épülete uralta a várost, mindenhonnan rá lehetett látni. Ezek után jött valami megalomániás sztárépítész (mert ugye manapság már csak olyanok vannak szerte e bolygón), és építtetett egy gigantikus üvegfaszt, mert az jó.

Pöcs

 Na de vissza hozzánk! Első versenyzőnk kapásból ambivalens érzéseket váltott ki belőlem, egyszerűbb dolgom lett volna valami tényleg szarral kezdeni. De szeretem a kihívásokat. 

Egyértelmű gyűlölettel, fújolással kezdtem neki a fotózásnak, ámde valami változott bennem az idő előrehaladtával: magam sem tudom miért, de minél több időt töltöttem el a ház szerkezetének "nézésével", minél több képet csináltam, annál jobban kezdett viszketni a tarkóm, hogy ú 'ázeg, hát ez nem is olyan csúnya, hogy lesz ebből bejegyzés?  

Izé

Nem kívánok ízlésrendőrséget játszani Nekem első, második, harmadik blikkre is a véleményem az, hogy ez az irodaház olyan izé. Béna. Távolról, középtávolról ez a ház nekem nem tetszik. Viszont ahogy odaálltam mellé, ahogy fogdostam, egyre inkább növekedett a fentebb említett érzés, hogy ez nem is annyira elbaszott. Nézzük csak az unalmas, száraz adatokat, melyeket a Wikipediáról loptam: "Eric Van Egeraat holland építész tervezte, kortárs modernista stílusban, az ING befektetési bank megbízásából."

Kedveltem az irodalomórát, de sosem voltam képes felfogni, hogy miért kell belemagyarázni abba a sorba, hogy "fingik a tyúk" a költő szabadság meg elvágyódásvágyát, miközben ő TÉNYLEG csak annyit akart feljegyezni az utókornak, hogy az a tyúk fingott egyet. Mit is akarok ezzel mondani? Azt, hogy az agyam elvonatkoztatásért felelős része kevésbé fejlett, ezért az építészeti elemzést ellopom a Népszabadság online részéről: "Az utcai és az udvari homlokzatot is megdőlő falsíkok határozzák meg, de míg az egyiket vakolt felületek és változó méretű ablakok tartják fogva a tekintetet, másikat egy bohókásan mozgalmas csomagolás takarja. A csillogó, tagolt, követ, üveget és fémet egyesítő burkot krómozott szalagok fonják körbe. A beléjük rejtett izzók esténként varázsos hangulatot kölcsönöznek az épületnek." Itt mondjuk elhangzik egy olyan mondat is, hogy "pillanatok alatt Budapest egyik nevezetessége lett", szóval csak mérsékelten vegyük komolyan, hihihi.

 Ferde

A házban sajnos csak pár képet sikerült készítenem, mert kijött egy szimpatikus szekuritát, aki közölte, hogy itt aztán nem lehet ezt művelni és azonnal függesszem fel tevékenységemet. Én pedig konfliktuskerülő ember lévén elraktam a gépet és kintről fotóztam tovább. Amúgy felhívnám a figyelmeteket a földszinten található evőde étlapján a "Magyaros ízvilág" tradicionális magyar összetevőire, wehehehehehe.

Na, eleget téptem a klaviatúrámat, tessék csak tessék, itten van sok kép, iszonyatosan találó és humoros kommentekkel. Csak húzd rá a kurzort. Amúgy nektek tetszik?

Szeretettel várom az ajánlásokat, mely épületet/építményt/objektumot találjátok a rovatba érdemesnek!

Szerettem volna így, Bálint napja alkalmából valami szívecskéset, giccseset, hellókittiset, de hát sajnos nem sikerült olyat lőnöm. Meg kell elégednetek ezzel a hetes bömössel, melynek gazdája természetesen teljes joggal kapta meg az igazolványt, gondolni sem merünk arra, hogy valakinek elég pénzt fizetett, hogy igazolja "sérülését". Azt is tudjuk, hogy mozgássérült igazolványt nem csak bénáknak és/vagy mankósoknak adnak. Azt is tudjuk, hogy én szemét vagyok, amiért feltételezni merem, hogy ő neki nem jár. Én kérek elnézést, és még azzal kiegészíteném, hogy az én kurva anyámat.

Idegennyelvű tájékoztatás

Bezony-bezony, nincs most időm nagyobbat írni, de hát ezt mégiscsak meg kell osztanom veletek.

A buszbotrány keltette viharok miatt állítólag távoznia kell Antal "afiamcsaktargoncásvoltdetényleg" Attilának, akit Balogh Zsolt, az eddigi műszaki vezérigazgató-helyettes követhet a cég bársonyszékében. Speciel ha én lennék a döntéshozó, baromira nem erre fognám, hanem arra, hogy a szar cégből egy még szarabbat sikerült összehoznia: ráadásul az új bérletdizájn is béna.

Amíg a következő, nagyobb lélegzetvételű poszttal elkészülök, íme itt van egy másik, magát rokkantnak képzelő úr/hölgy. DonKartach küldte el nekem a welovebp@gmail.com címre, ahová tőletek is szívesen fogadom a rokkantakat. Kedves DonKartach, itt üzenem neked, mert a daemon visszadobta, illetve mindenkinek, aki küld a jövőben, hogy cserébe amolyan ajándék gyanánt ingyen és bérmentve kapsz majd a soha el nem készülő (na jó, ez nem igaz, most már egyre inkább érik a dizájn és a legyártás) Budapest Száksz matricákból.

Szóval ezt írta nekünk:

Méltán népszerű és permanens naabüdöskurvaanyjátennekis-mondatot kiváltó rovatunk a héten kissé el lett hanyagolva: részben nyersanyaghiány (lusták vagytok elővenni a telefont, megörökíteni és elküldeni a welovebp@gmail.com címre,) részben pedig csak. Na de most aztán! Ha jól emlékszem, Dzsegjuör márkájú autóval még nem volt dolgunk. De legalább megint bebizonyosodott, hogy márkától és presztízstől független a pofátlanság.

Talán akad köztetek olyan, aki már olvasta. De a napi tízezres látogatói táborból nyilván akad olyan is, aki még nem. Tehát. Aki Szigetes, szeret olvasni és a Közveszélyes Munkakerülő mai játékait is végigtolta már, valamint érdekli egy nagyon jól összerakott iromány arról, hogy milyen hiszti megy évek óta a Sziget körül a sok kis nyuggernek és szűklátókörű polgármestereknek köszönhetően, ám ne fogja vissza magát.

http://www.sziget.hu/fesztival/hirek/107109.html

Az utolsó részét talán idemásolnám:

A(z állítólag) terrorfenyegetettség miatt lefújt, nagy hagyományokra visszatekintő rally idén ugyan nem lesz megtartva, de lesz helyette más. Lesz helyette Balkán Rally. Szeretnék egy kisebb összegben fogadni, hogy Demszky "Rollingstoner" Gábor és/vagy Hagyó "ElCamino" Miklós, hátuk mögött több tucatnyi emberből álló teammel mondanak ezzel kapcsolatban valami okosat. Mondjuk, hogy miattuk, az ő kifinomult lobbitevékenységük miatt örülhetnek majd a magyar lakosok, azon belül a pestiek is, hogy az ő szeretett és féltett városukban kerülnek majd átvételre az autók, és hát innen lesznek majd indítva az ótók is.

Speciel nem igazán értem, hogy miért csak lőterekre és egyéb elhagyatott helyeken engedélyezték a versenyti:simán fel lehetne ajánlani a Thököly utat amolyan gyorsasági szakaszként. Kell hozatni némi homokot, buckákat építeni, aztán mit nekünk Dakar, háh! Esetleg, hogy a versenyzőkkel elhitessük, hogy nem is Budapesten vannak, hanem valahol távol Afrikában, szólni a Récsei center környéki putrikban lakó Kolompáréknak, hogy álljanak már oda az út mentére. Nézni. Aztán éjjel meg eltűnne a négy kerék a világbajnok kamionjáról, muhahaha.

UPDATE: Tessék, annyira interaktív ez az oldal, hogy már játék is van. Kicsit gagyi, kicsit savanyú, de egyrész a miénk, másrészt pedig fél óra alatt írtam meg: kéretik toleránsnak lenni.

Természetesen hazugság, hogy én csináltam a játékot.

Ki az a fővárosi vezető, aki jó politikushoz méltóan kérdésekre csak kitérő válaszokat tud adni, szeret sokat sétálni, aki szerint Budapest összes visszássága megszűnik azzal, hogy kivilágítják azt a szerencsétlen Szabadság hidat és nagy értékű ingóságként ezt vallotta be a 2007-es esztendőre?

Ej, ej. A remek autózz! blog irigyelnivaló kommentrengetegében időről időre felbukkan egy komment-típus, mely azt mondja ki, hogy rokkant nem vezet, nem vezethet telepjárót. Mert szegény szerencsétlen mégis hogy kapaszkodik fel olyan, számára himalájai magaslatokba, mely egy ilyen járgánynál alap? Hát... Kérdezze meg ennek a gazdáját.

Igen tudom, rokkantigazolványt nem csak bénák kaphatnak.

Örökös főpolgármesterünk október nyolcadika óta nem hallatott a blogjában magáról. Azonban a schengeni csatlakozás megihlette, így csodálatos beszédének egy részletét megosztotta velünk. További részleteket csak a Demszky-VIP-carddal rendelkezők ismerhetnek meg, de a hekkercsapatunk már dolgozik. 

Na figyeld. Vastaggal az én kommentárom.