Van egy folyónk

Jobb sorsra érdemes fővárosunk közepén csordogál a Duna.

A boldog békeidőkben (szép időjárás esetén) polgártársak ezrei keresték fel kikapcsolódás céljából a partot, lehetett ott nőzni, főzni, evezni, horgászni, úszni, dugni, életkortól és politikai beállítottságtól relatíve függetlenül. Ezeket természetesen ma is lehet csinálni, mint ahogy azt csinálják is, csak sokkal kevesebben és sokkal rosszabb minőségben. Részlet az Állami áruház című filmből, mely ha kissé turbózva is, de megmutatja, hogy mit is jelentett az '50-ev években a bícsfíling:

Manapság? Ki szeret úgy evezni, ha a kölcsönkapott, amúgy tengerre való hajójával gizdázó kis balfasz két méterre húz el a kajaktól? Ki akar sült debrecenit enni, ha délutánra olyan fosás jön rá, hogy megemelkedik a kiáramló gáz sebességétől a slozin? Ki akarna úszni a Dunában, ha két napra rá mehet a dermatológiára, mert a bőrét elhagyta a Szövetség utcában, útban a nemibeteg gondozóhoz?

Nem is olyan régen volt egy Közös Duna Felmérés nevű akció, melynek keretében a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig végighajózott több, nagyon nemzetközi és nagyon felszerelt kutatócsoport, hogy egymással összevethető eredményű felméréseket végezzenek annak kiderítése céljából, hogy a retken és Ophelie maradékán kívül mi leledzik még szeretett folyamunkban.

De érti valaki és messzemenő következtetéseket is tud levonni, ha azt mondják, hogy sajnos "a 4-izo-nonilfenol jelenléte meghaladja az előírtat"? Vagy mondjunk "az alga-tömegprodukció pH-növekedést és nappali oxigén-túltelítettséget okozott a középső szakaszon"?

Nem sokan.

A kísérlet

Ezért mintegy független laborként közérthető, laiukosok számára is könnyen követhető, tudományos sallangoktól mentes kísérletbe fogtam bele.

Babcsíráztatás.

Egyszerű, mint a TV2 műsorstruktúrája.

Mindenki ismeri, mindenkinek vannak róla emlékei, ezért nem is pazarlom a szót, nézzük, mi is a lényeg!

Ugyanolyan tejfölöspoharakba (próbáltam korhű Bedeco kupakokat szerezni, de nem jártam sikerrel) ugyanolyan földbe ültetek ugyanattól a piaci árustól vásárolt ugyanolyan babokat, ugyanolyan körülmények között.

A lényeges különbség az öntözővízben keresendő. Mindegyik babot ugyanolyan palackból (nevén nevezve: Balfi szénsavas ásványvíz palackok) fogom slagozni, viszont tudni kell, hogy ladik hiányában a vizet a partról voltam kénytelen vételezni.

Négy helyről vettem locsolóvizet, délről észak felé haladva ezek:

• nem sokkal Budapest közigazgatási határa után a Lakihegyi adótoronnyal átellenben a susnyásban, hogy lássuk, milyen víz hagyja el Budapestet
• az Erzsébet hídnál, ahol az Ördögárok a Dunába torkollik, hogy igazoljuk avagy megcáfoljuk a budaiak önelméletét, hogy nekik még a szaruk is különb
• a Népszigeten
• referenciaként (vagy elrettentésképpen, majd kiderül) kimentem a konyhába és teletöltöttem

Az első köcsögben a víz eléggé zavaros volt, átlátni rajta nem lehetett. Dokumentáció a helyszínről:

Ott a torony

A Népszigetnél a víz jóval tisztább volt, látszik, hogy Budapest felett van, bár inni ebből is csak végszükség esetén:

Ott csak fa van, de ez tényleg a Népsziget

Ezek után jött a csodálatos Ördökárok, dupla ipari kesztyűben:

Az ott az alján nem más, mint SZAR

A szereplők

Mint köztudott, minden bab sajátos személyiségi jegyekkel bír. A villalakók az alábbi közkedvelt celebekkel mutatnak hasonlóságot:

A délről jött, napbarnított lovászfiú lesz HAJDÚ PÉTER!

A budai virágszarú szerepében mostantól MEDVECZKY ILONA!

A csodálatosan üde, ártatlan és szüzies nem is lehet más, csak TÓTH LÜSZI!

A semleges, a példakép, a mindenki által kedvelt profi szerepében HAGYÓ MIKLÓS!

Műsorvezető: én.

Kövessék hát a műsort, mely garantáltan szórakoztató és izgalmas lesz! Lesz itt szereplőbemutatás, beköltözőshow, aztán még ki tudja?

Fotók a lakókról és a villáról még a héten itt, a Budapest Szákszon!