... ott egyszer egy kisvonat haladt.

Városliget, Budapest: egyike azon helyeknek, ahol a budapesti kisiskolásoknak évente egyszer, szervezett kirándulások keretén belül megmutatják, hogy mi az, hogy "fa", meg "virág", illetve "zöld". Ebben a Ligetben áll egy híd, a Wünsch híd: ennek múltja és jelene kap itt és most rövid főszerepet.

A múltja egészen érdekes: a kötött pálya-fetisiszták ugyanúgy megránthatják a fütyköst, mint a történelemkedvelők.

Az Andrássy út építésekor, 1875-ben, a Pesti Közúti Vaspályatársaság lóvasúttal akarta megoldani a tömegközlekedést, azonban ezt esztétikai és túlságosan plebses mivolta miatt elutasították, akárcsak második alkalommal, amikor is ennek a cégnek a jogutódja, a Budapesti Közúti Vaspályatársaság is véghez akarta vinni eme nagyszabású tervet. Utóbbi társasággal egyszerre a Budapesti Villamos Városi Vasút is benyújtotta ötleteit, ők azonban már modernet és világit, villanyáramos vasutat szeretett volna építtetni.

Ez azonban szintén nem győzte meg a döntéshozókat, így megint nem történt semmi. Illetve mégis: a két cég összefogott, és olyat álmodott, hogy olyan kollektív beszarás utoljára a Széchenyi-féle Casino megnyitásán volt: földalatti! Undeground! 33 évvel a világ első (londoni) földalattijának elkészülte után a budapestiek is szerezhettek információkat a giliszták szexuális életéről, a kontinensen először. Az alagút építése közben több, teljesen újnak számító technológiát is alkalmaztak, amelyek részletezésétől eltekintenék.

Jöjjön hát a lényeg! Ahol a Ligetben a felszínre jött a földalatti, épült egy híd, Magyarország első vasbetonhídja: a Wünsch híd (névadója, Wünsch Róbert, nagy szerepet játszott az építésben is, mint beszállító, vasas, ésatöbbi). A híd célja egészen megdöbbentő volt: az utasok átkelését szolgálta a sínek felett, egyik oldalról a másikra. Komolyan.

Változtak az idők, hosszítani kellett a vonalon, a Wünsch hídnál többet nem jött felszínre a Kisföldalatti, így a helyét betemették, elföldelték, két évvel később már csak a városbarátok, negyven évvel később a nagypapák, száz év múlva pedig már csak a fák emlékeztek arra, hogy itt egyszer micsoda körülmények és vasbeton fogódzkodók közepette lehetett átkelni A oldalról B oldalra, esetleg vissza.

Az állomás egykori helyét ma már csak a semmiből sehová vezető híd mutatja: mégsem bonthatják el az első hazai vasbetonhidat, kivéve, ha új lakásokat vagy plázát kell majd építeni a helyén. Sokáig elég rossz állapotban leledzett a dolog, a kelta őshazában található templomokra emlékeztető külcsínje miatt a Magyar-Ír Baráti Társaság itt rendezte meg a rendes évi nagygyűléseit.

Szerencsére aztán az egész híd fel lett újítva, így megkopva bár, de méltón hirdeti: én vagyok Magyarország első vasbetonból készült hídja, alattam suhant el a kontinens első földalattija, vagány vagyok, a budapestiek büszkék rám és óvnak engem, a városkép része vagyok.

Hehe, dehogyis.

Idei év április kilencedik napján a "KPR" nevezetű tagkirály kezenyomát, TOGETHER FOREVER és FUCK YOU filceléseket és kiváló szaróhelyet jelent ez a fura kis valami. Kár érte.

A csípőt megtámasztja, az ánusz alatti területet szabadon hagyja: kiváló!

Macika és Cillája ott jártak

A tavalyi év a magyar nyelv éve volt. A mai nap a költészeté; közös bennük, hogy nulla reklámot kaptak. Úgy tűnik, nincsen rá igény. Parasztosodjunk emberek, kiváló!

Ezért így, vasárnap végén tisztelegjünk a nagyok előtt, és olvassunk el pár versrészletet, amik Budapestet szeretgetik!

    Légy üdvöz, bérc, légy üdvöz, várrom
    S te Duna a magyar határon,
    Csak vígy tovább, csak egyenest . . .
    Légy üdvöz ifju Buda-Pest!
    (Gyulai Pál) 

    Kelet s nyugat, mult és jövő, vegyest:
    Szép vagy fonák arcoddal, Budapest.
    (Komjáthy Jenő)

 

    Budapest éji, nagy álmát hozom.
    Be víg város vagy, én bús városom,
    Zsibbadtan tapint fáradt két kezem,
    Cigánnyal, borral, nővel érkezem.
    Budapest éji, nagy álmát hozom.
    Én vagyok a mámoros, kusza est.
    Egy városom van: szegény Budapest.
    Máshol keserü borom és söröm,
    Itt számba ömlik az édes öröm.
    Én vagyok a mámoros, kusza est.
    (Ady)    

    Igaz, hogy sokszor feketére fest,
    De szép s jó is tud lenni Budapest.
    Fekete város ormai felett
    Fehér galambok is keringenek,
    Lemondó jóság, mely tűr csendesen,
    Hűséges és győzelmes szerelem.
    Mert magatokról szól ez a mese,
    Hétköznapunkról, amely fekete.
    És reményünkről, amely hófehér,
    Mert lesz még egyszer szőlő, lágy kenyér.
    (Juhász Gyula) 

     Ó, mint imádlak, mint szeretlek
    csordult szivem bálványa, Pest;
    ha rámfuvall százszínü lelked,
    a vér eremben újra pezsg.
    Hogy ifju kedvvel felkerültem,
    egy más világ zajgott körültem
    s sajgó reménnyel, tétován
    bolyongtam útjaid során;
    díszházaid kő-Bábelében
    zendült meg lantomon a húr,
    míg fönnről a lágy, kék azúr
    szelídeden simúlt elébem.
    Zajnak, tudásnak városa
    el nem felejtelek soha!
    (Kosztolányi)

Aki teheti, válassza inkább az állatokat

Történelmi fordulóponthoz érkeztünk: a "napirokkant" teggel ellátott bejegyzések száma ugyan már régen meghaladta a bűvös százat, azonban az igazi, a tradíciókat teljes mértékben követő Napirokkant bejegyzés az... ez.

Századik alkalommal kerül megjelenítésre, hogy a magyar rokkantak (legyenek azok gerinctelenek, szívgyengék, zsugoriak, nagyit szállítók, kirívó esetben pedig tényleg rokkantak) milyen irigylésre méltó anyagi helyzetben vannak.

Jöjjön hát egy kis születésnapi visszatekintés az elmúlt majd' három év terméséből!

"A magyar társadalom megérett arra, hogy a modern számítástechnikai eszközök a mindennapjaik szerves részei legyenek" - Új Magyarország Fejlesztési Terv

Kellemes húsvétot kívánok mindenkinek! Az utcákon csak ilyenkor látható sünökkel legyen mindenki kedves, és kínálja meg őket egy kupica pálesszel; hátha szerencsétek lesz, és elengednek büntetés nélkül.

Itt a tavasz, itt a jó idő, a hajléktalan és/vagy részeg figurák újra igénybe veszik a közparkokban található padokat.

Az idei év első termése igazi klasszikus: Superman-póz, enyhén kilógó pocival, csücsörítő ajkakkal, minimális Órásmester-beütéssel.

 Ha úgy gondolod, hogy az általad köztéren lefényképezett, alvó figurának esélye van a fődíjra (egy 200*80 centis IKEA-doboz kilapítva, újszerű állapotban, amely a legkeményebb és legridegebb budapesti betont is magas komfortfokozatú ággyá képes alakítani), ne habozz és oszd meg velem és a többiekkel itt: welovebpKUKACgmailPONTcom

Sok egyéb mellett az a baj a magyarral, hogy állandóan kussol. Amiért egy finn éhségsztrájkba kezdene a polgi háza előtt, egy ír lázadást szítana, egy német pedig letankozná az önkormányzati épületet, azért szegény magyar polgártársunk csak magában morog. Egyrészt ki tudhatja, hogy mi baja származhat abból, ha szól, másrészt mert tudja, hogy nem lesz foganatja kérésének, kérdésének, panaszának.

Balázs azonban tökös gyerek módjára eleget tett állampolgári kötelezettségének és értesítette az illetékes szervet arról, hogy mi is a helyzet a Markusowszky téren. Az űrből ez még nem látszik, de már alakul.

Tisztelt "Közterület-felügyelet"!

Naponta járok a Markusowszky téren, illetve mellette (mivel már több mint egy éve le van zárva, bár érdemi munka csak nagyon ritkán történik a lezárt területen).
Ami számomra igazán bosszantó, hogy egyesek itt rakják le a szemetüket, ahogy a mellékelt fotókon látható. A kutyagumi- és húgyszagról már nem is beszélve.
Többször láttam már FKF-es munkásokat is a tér padjain - megpihenni.
Senkit nem zavar a park körüli mocsok?
Miért nem lehet tenni valamit?

A fotókat egy Budapesttel foglalkozó blognak is elküldtem: http://ilovebp.blog.hu/

Üdvözlettel:
XY Balázs

Balázsnak a képeket köszönjük, és azt is, hogy jelezni fogja, ha történik valamilyen fejlemény az ügyben. Például a környékről most már mindenki oda fogja vinni a szart, ilyesmi.

Vonaljegy: 320 forint

Havi Budapest-bérlet: 9800 forint

Kortárs művészet élvezete utazás közben: felbecsülhetetlen

A városban már hetek óta tapintani lehet a feszültséget. Minden ember gyanús, senki sem az, aminek láttatja magát. Bármelyik ismerősöd gyarapíthatja az ellenség táborát: lehet, hogy a saját anyád is az ő soraikat erősíti. Utcákon, tereken, nyílt helyeken erről beszélni nem lehet, a besúgók remekül végzik a dolgukat.

A Margit híd és az Árpád híd rajongóinak összecsapása, sajnos, elkerülhetetlennek látszik.

Bíztam abban, hogy a diplomatáknak sikerül rendezni ezt az egész kellemetlen ügyet, azonban a hosszú ideje tartó, elkeseredett, kompromisszumoktól teljesen mentes vitatkozás nem hozott eredményt: az "Árpád hídért Aggódók Baráti Társasága" az alábbi nyílt levélben hirdetett dzsihádot hirdetett.

A szöveg a tegnapi nap folyamán jelent meg a vezető analóg és online hírportálokon, köztük az Indexen is:

Egy hete Antal Attila ezt volt képes nyilatkozni a Magyar Nemzetnek:

" – Hagyó Miklós önnel is üvöltözött?
  – Kétségtelen, hogy Hagyónak sajátos a stílusa, tud úgy szólni vagy nézni, hogy megfagy a levegő."

Persze aztán visszakozott, mert rájött, hogy rosszat mondott:

"De tud kedves is lenni, és van humorérzéke. Jó pszichológus, tudja, hogy melyik embernél mivel lehet elérni a célt."

Mivel Hagyó Miklós az én ikonom, ezért egy rövid zenés-képes montázzsal akartam köszönteni ezt a hetet és cáfolni ennek a csúnya Antal Attilának a gusztustalan kijelentését. Mármint az első részt. Valószínűleg Mike Oldfield egyik melankolikusabb nótája lett volna az aláfestő zene, a képeket pedig Hagyómaci honlapjáról gondoltam lelopkodni. Hát erre?

Ráadásul az egész oldal ebből az egyetlenegy képből áll. Vajon mi készül a boszorkánykonyhában?

Zárásképpen egy idézet Regös István tollából, aki a fantasztikus Mix magazin főszerkesztője (és amely újsággal szinte csak és kizárólag a MÁV InterCity járatain lehet találkozni; csak nem ez a MÁV adalékanyag-ügye?)

"Berobbant a pártpolitikába egy jó kiállású, mosolygós, sűrű fekete hajú férfi, aki attól kezdve sorra felbukkant a közélet számos pontján."

Lehet tippelni: szórakozóhelyet vagy "sima" területet véd, mondjuk a hétkerben?

Ha én igazolvány volnék,

Csakis rokkant lennék,

Hajónyi bmw-vel este gyúrni mennék,

Rokkannék fiúnak, rokkannék a lánynak,

Az igaz sérülésnek és a hazugságnak.

Ha én sofőr volnék,

Csakis paraszt lennék,

Hatalmas motorral gyereket gázolnék,

Szarnék én a kreszre, szarnék én te rájad,

Ha elgázollak Pesten, hát ennyi volt, te állat.

Van valaki, aki ért a CSS-hez, vagy mi az isten az alapja ennek a blognak? Gondoltam adok neki valami új dizájnt, de kiderült, hogy a Paint-nél picit összetettebb ez az egész, szóval nekem nem fog menni. Laikusként annyit mondok, hogy szerintem nem lenne nagy munka. Cserébe fel tudok ajánlani a 2008-ban az Év Kollekciójának megválasztott Budapest Száksz sorozatból egy darabot. Legalább egy komment jöjjön már légyszi, hogy úgy nézzen ki, mintha lenne akkora olvasottságom, hogy akad köztük egy Kevin Mitnick is.

Köszi.

Megaupdate: A bejegyzést követő kommentdömpingben tucatnyian jelezték, hogy szívesen jelentkeznének erre az elmét és testet egyaránt megdolgoztató kihívásra, ha egy picivel részletesebb lenne a versenyleírás.

Köztudottan nem vagyok szararc, így hát: az új fejléc már megvan, csak pár apró(nak hitt) dolgot szeretnék elvégeztetni a megfelelő emberrel, úgy mint: oldalt, tehát itt

<---------------------------------------- és ott -------------------------------------------------->

lennének ilyen vicces dolgok, mint például egy szín, aztán felül azt még be kellene satírozni, és így lett a csókapik.

A Vodafone is rálépett arra az igen veszélyes, ingoványos útra, mely a BKV-ba és onnan vezet ki: ez pedig a beszállítói.

Történt, hogy a BKV főnökök megelégelték, hogy mindenki őket basztatja az ellopott milliárdok miatt, így ebből a rossz érzésből másnak is akartak juttatni. Na, de kit is terrorizáljunk, ha már egyszer szolgáltatunk? Naná, hogy a szolgáltatásunkat igénybe vevőket!

Úgyhogy a metrókon látható hatalmas matricákat (nem lehet cigizni, enni, inni, zenét hallgatni, hátizsákkal lenni, meg egyáltalán vidámkodni) kinyomtatták ezer példányban, amikor döbbenten vették észre, hogy a díszítőelemként felhasználandó, ikebanaként is funkcionáló "HA RAJTAKAPUNK, AKKOR 6000 FORINTODBA FOG KERÜLNI* *ha turista vagy, nem is kell csinálnod, akkor is" piros színű kis dekorpapír kifogyott.

Mi legyen, mi legyen, válságstáb, majd gyorsan felbéreltek egy tanácsadó céget, akik azt tanácsolták (7 millió + áfa + prémium + a pizza), hogy kérjenek a Vodafone-tól.

Kértek is, akik voltak olyan rendesek, hogy meg is dizájnolták, majd kirúgták a másik Twitterező alkalmazottat is.

Így született ez a matrica. Úgyhogy mostantól senki se fingjon a metrón, mert 6000 forint. Valahogy vissza kell szerezni a sok nokiásdobozt, ugye.

Itt járt volna a Kétfarkú Párt? Valakinek elvitte a házát, asszonyát az OTP? Különleges szigetelés? Patkánylabirintus? Hagyó Miklósnak itt is vannak érdekeltségei, csak nem volt nála Nokia-doboz? Valaki árulja már el, legyen olyan kedves, hogy tulajdonképpen mit is láthatunk a képeket?

Sok műanyagpalackot az ablakra és a falra ragasztva, igen, de úgy egészében.

 A kommentek közé és a levelesládába is érkeztek megfejtések, és azokat összevetve megállapítottam, hogy nem hazugságok.

Szóval!

Ahogy valerie147 írta a welovebp_kukac_gmail.com címre:

"A fenti kép egy kirakat: egy kirakatrendezôi pályázat egyik résztvevôje. Az összes OTP kirakat a Budapesti tavaszi Fesztivál 30. évfordulója jegyében készült, az alábbi portálon található: www.btf.hu/kirakat"

 A megfejtést köszönöm, az alkotóknak gratulálok, a megrendelőknek/ablakadóknak pedig vállveregetés!

... két figura kapja az A38-ról, akik tegnap este ott voltak sok egyéb, teljesen normális fiatalon kívül.

A Hét Szararca-díjat felnőtt kategóriában az a csirkecsöcsű fiatalember kapja, aki az utolsó sorok egyikében állt barátnőjével, és szisztematikusan lökdöste el azokat az embereket, akik Féltett Kincsét megközelítették, illetve nagyokat taszajtott azokon, akik nálánál valamivel szerencsésebb iskolai környezetben nevelkedhettek, ahol énekórát nem uzsonnázásra találták ki; ezáltal tudják és érzik, hogy mi az a ritmus és dallam, és képesek rá táncolni, nem állni a nő mögött, mint egy darab zsíros fasz. És ez nem kisebbségi komplexus, hanem idegen hölgyeket nem illik hátbaverni. Legalábbis nem úgy.

A Hét Szararca-díjat összesített kategóriában azonban az a rendezői balon fontoskodó kis pumukli kapja, aki rászólt a színpad előtt táncoló emberekre, majd ennek eredménytelenségét látva (és a hajón belül elfoglalt pozíciójának teljes tudatában) képes volt lefújatni az egyik szám elejét, mert ő ott a szekuritát és mindenki kuss.

Gratulálunk a győzteseknek!

Szemelvény a "Budapestünk" című hetilap 2008. évi első számából

-------------------------------------------------------------------------------------

"Hozzuk össze a budapestieket! -  Mert a város a miénk!" címmel zárult le a napokban az a pályázat, amit Budapest város önkormányzata hirdetett meg a civilek között.

A pályázatra bármilyen magánszemély, alapítvány, társaság és vállalkozás nevezhetett, akinek csak kedve volt rá, így hát érthető a hatalmas siker.

A leadott pályázatokról Hurn Gábort szdemokrata főpolgármestert kérdezte a Budapestünk magazin szerkesztősége.

Budapest: - Hurn úr, meséljen a beadott pályázatokról!

Hurn Gábor: - Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a budapestieket ilyen szinten sikerült lázba hoznunk. Arra a töméntelen mennyiségű ötletre, megvalósítandó projektre senki sem gondolt közülünk, legfeljebb csak titokban reménykedtünk. Persze a nagy számok törvénye alapján elő-előfordultak viccesnek szánt, hitvány agyi horizontra utaló tervek is, például a "Semmi extra: több fát akarunk!" vagy a "Vissza a Körutat!", esetleg az "Egyszer már elgázolta a kisfiamat egy autó: zebrát az óvoda elé, kérem!" című szellemi tákolmányok, azonban ezeket már a selejtező körökben kigazolta a szakembergárdánk.

- Biztosak vagyunk benne, hogy azért volt jó ötlet is.

- Hát persze! De én azt mondom, hogy ne is fecséreljük tovább a szót, beszéljünk a nyertes pályázatról! Dagadó kebellel mondhatom, hogy Zsófi lányom és Jeremiás fiam kapták nyakukba a babérkoszorút.

Ötletük egyszerű volt: legyen Budapesten, a Belváros közelében egy ingyenes, bárki által tömegközlekedéssel is könnyen megközelíthető szemétlerakó, amelyet nemcsak ősfás környezetbe integrálnának bele, hanem amolyan világvárosi extraként, a világűrből is látni lehetne! Hát most mondja, nem klafa?

- Lenyűgöző! Hol lenne ez a lerakó?

- Örülök, hogy rákérdezett! Mint említettem volt, a világűrből is látni lehet majd. A Hungária körúti felüljáró és a Nyugati pályaudvar felé kanyarodó sínek találkozását gondolták a legmegfelelőbb földrajzi helyszínnek. Nézze csak! Jeremiás fiamnak Photoshopot hozott a Jézuska, össze is eszkábálta a majdan az elénk, és a felettünk elsuhanó kémműholdak objektívjében megcsillanó szeméthalom látványát.

- Valóban elképesztő! És innen hogyan tovább?

- A nyertesek természetesen megkapják a nyereményüket, amely nettó 5 000 000 forint, és tekintettel a projekt zsenialitására, ezt az alapítvány saját zsebből kiegészíti még 10 - 10 millió forinttal. Ezután megkezdődik a tereprendezés, némi motiváló szemétkupac elhelyezése, és onnantól kezdve a lakóké a terep!

- Köszönöm a beszélgetést!

Kedves minden várostárs! A "Budapestünk" hetilap, amely az Önök kedvenc hetilapja, csak támogatni tudja az ilyen, és ehhez hasonló, kiváló ideákat! Vegyék hát nyugodt szívvel birtokba ezt a kicsiny teret, hisz tudják... Budapest a miénk!

-------------------------------------------------------------------------------------

Nos, 2009.02.28-án immár biztosra vehetjük, hogy a beruházás sikeres volt. Kedves Olvasó! Menj, és rakd le Te is a feleslegessé vált kanapédat, budidat, építési sittedet, és bármilyen, felesleges cuccodat!

Köszönöm! 

A lomi... Hát az a Várban is lomi.

 A magyarországi vendéglátósok elérték, hogy kellemetlenül érezd magad, ha a számla egy részét üdülési csekkel akarod kiegyenlíteni.

Kérdem én: bármennyi is a levonás a csekk után, nem jobb neki, ha a semmi helyett így jut pénzhez? Miért van az, hogy még mindig nem jutottunk el oda, hogy ha kártyával akarsz fizetni egy kiflit, akkor ne köpjenek le a csemegeboltban?

- Kedves Rowling asszony! Őszintén szólva, engem meglepett, hogy maga is felbukkant a lehetséges főpolgármesterek között. 

- Kedves Pikula! Bevallom őszintén, engem sem ért kevésbé meglepetésként, amikor a BBC reggeli műsorából értesültem arról, hogy, mint Nagy-Britannia egyik leggazdagabb nőjét, engem is jelöltek erre a posztra. Nem mondom, presztízs, meg minden, de azért meglepő volt.

- Mi volt az első reakciója?

- Nabazmegósitfák!

A budapesti Nagykörút is varázslatos hely ám. A Fashion Street ehhez képest semmi, a külföldiek ide jönnek ámultatót látni; az egy négyzetméterre jutó csodák száma sehol máshol nem ilyen magas szerte szana a galaxisban! Hisz' hol máshol találni ennyi giroszost? Ennyi GSM boltot? Esküvői és báli ruhákat vásárolhatsz, bérelhetsz, vagy csak nézhetsz, amíg meg nem halsz.

És hát persze a WS TeleShop üzlete már önállóan is megér egy misét, ha nem kettőt.

Szóval!

Hogy is van ez? Csak álmodtam, vagy tényleg létezik valami olyasféle dolog, hogy ha valakinek van egy boltja X helyen, akkor ahhoz jár egy ingyen parkolóhely? Csak mert az egész nap "Áruszállítás" papírral várakozó sportkocsikat sosem büntetik meg. Vagy, nézzenek oda, hát már megint egy S Mercedes, rokkantpapírral. Lehet, hogy ha a bolt előtt van hely, akkor áruszállító, ha nincsen, akkor nyomorék? Ha jóm emlékszem, akkor itt valami hentes, giroszos és mozi van, meg egy mosoda. Vagy ilyesmi.

Sok szeretettel gratulálok annak az ifjú párnak, akiknek tegnap este a Sugár üzletközpontban este kilenc után kezdődő "Egek Ura" című film közben 100 perc alatt sem fogyott el az 1 literes pattogatott kukoricájuk! 

Remélem, hogy legközelebb sokkal többet és még idegesítőbben fognak zabálni. 

Mozikban miért nincsen OEM kiszerelés? M&M's cukorka szalvétából, kukorica csörgésmentes papírból, üdítő szívószál nélkül? 

47-49-es villamos vonala. Felszáll rá fiatal leányzó, kényelmes sportcipőben, kordnadrágban, szemig lehúzott, kötött sapkában, s mint utóbb megtudtam, a jobb lábán 3 ujjal eltörve. Szóval ült, békében, keresztbe tett lábakkal, hogy védje a pillanatnyilag nem sok hasznot hozó lábát, mikor is felszáll egy 55-60 körüli hölgy.

Pár perces néma utazást követően kezdődött. Félhangosan, az ablaküvegnek kezdte mondani az idősebb nőszemély.

- Hihetetlen, hogy nem adja át. Miért ül? Én sokkal idősebb vagyok. Nekem a derekam már sokkal rosszabb, ebben a korban én még jégkorcsolyáztam. Sportoltam. De ezek a mai fiatalok olyan lusták, hogy semmit nem sportolnak.

...

- Úgy látom, hogy valaki nagyon fáradt lehet. Én is az vagyok.

...

- Egyébként is, úgy ül ott, mint valami grófkisasszony!

Mire a Törött Lábujjú Lány megszólal:

- Enchanté!

- Phah! PLÁZACICA!

Egyébként csak a magyar nyugdíjasok meggyőződése, hogy a fiatalok nem lehetnek fáradtak?