Bár elköszöntem a hétvégére, mégsem bírok ellenállni a klaviatúrának. Vegyen mindenki csizmát, hótaposót, kesztyűt, muffot, sálat, sapkát! Aki eddig nem, most már igazán tegye fel a téli autógumit, vegyen szánkót, hóboardot, sílécet: itt a hó!

Vajon mennyivel szaporodnak meg a balesetek? Vajon mennyivel növekszik a menetidő mind tömeg- és egyéni közlekedésben? Vajon mennyivel több csöves fog tíz forintot kérni tőlünk az aluljárókban? Vajon bekapcsolják a BKV járatokon a fűtést?

Senki ne számítson olyan idillre, mint az alant látható képen került megörökítésre. Nem lesz hütte, nem lesz forralt bor, nem lesz itt semmi jó, még a Télapó sem akaródzik majd jönni. Lehet készülni a káoszra! Idén kemény tél lesz.

Már megint egy új kreálmánnyal jelentkezem, melynek célja egy kicsit egzaktabbá tenni a főbb csomópontokban található aluljárók, átjárók életét, szokásait, árait, állandó és átmeneti lakóit. (A KöKi fényképezéséhez személy- és vagyonőrök jelentkezését várom!)

Szóval a Blaha. Eredetileg a felszíni élő, félig vagy egészen holt képződményeket akartam jól megdokumentálni, de az idő közbeszólt, így maradt a roppant praktikus megoldás: menjünk a felszín alá.

Hát menjünk!

Akik kíváncsiak egy kis sztorira: a Blaha története.

Kinek-kinek milyen a reggelije? Rohanó, belét kidolgozó átlagnak: kávé oszt' kész. Gyerekének kakaó, talán egy vajas kenyér. Na és napirokkantunknak? Fogadjunk, hogy 9 órakor kel, 100%-os narilevet iszik,  hozzá a sarki pékségből vett, 400 forintos, még meleg kroászónt eszi. Közben elolvassa a napilapot, bosszankodik, hogy kikapott a Fradi, majd lebiceg az autójához és indul a munkába.

 Neked is van hasonló? welovebp@gmail.com

Napirokkantunk különleges eset. Egyrészt, mert az autója, nos, khm, mondjuk azt, hogy nosztalgikus példány, másrészről  pedig ez lesz az első poszt, amelyet egy Olvasó révén írunk meg. Köszönjük, kedves Koós Miklós!

Van ez a szép csengésű névvel megáldott utca a hetedik kerületben, nem messze a Barát utcától. Hogy ez az utca hogy néz ki, arra majd egy külön postban térek ki. Na szóval, ez az utca (illetve annak egy része) elmondhatja magáról, hogy az ultragiccses New York-palota dolgozói számára fenntartott bejárata innen nyílik (bár gondolom az igazgató nem ezt használja.) Akad még itt automata parkolóház, melyben trükkös szerkezetek emelik-teszik be az autót a kialakított helyekre, így ember nem közelítheti meg a járműveket, ezzel alaposan lecsökkentve az autólopás esélyét (csak így, zárójelben jegyzem meg, hogy ezt is sikerült eladni, a sorsa pedig nem más, mint: ingyenessé teszik, és átalakítják, hogy 3000 autót tudjon fogadni! Haha, na persze. Megvették és le lesz dózerolva, hát nehogy már ilyen sok parkolóhelye legyen a köcsög pestieknek.)

Vannak ezek az izék, na, segíts már, jogok, na ez az. Szóval Magyarországon mindig, mindenkinek, minden helyzetben van joga mindenhez, és az aljanép felindulásból imádja ordítani, hogy "NEKEM SZEMÉLYISÉGI JOGAIM VANNAK" amikor esetleg jól lebuktatják/lecsukják/megbilincselik/elviszik az autóját.

Szóval mielőtt bárminemű jogi következménye lenne: természetesen lehetséges, sőt, biztos vagyok benne, hogy a lefényképezett és a Napirokkant rovatban közzétett autók tulajdonosai egytől-egyig megérdemelten és kiérdemelten kapták meg a rokkant igazolványt. Vagy mi az. Én csak kételkedem benne. Az azért szabad, ugye? Kérem a kötekedőket, hogy ne (tehát ne) engem zavarjanak.

Ha bármi gondja akad a fényképekkel kapcsolatban, legyen szíves kapcsolatba lépni az ügyvédemmel, itt.

Ismét egy sorozat elindításának lehetnek szemtanúi kedves Olvasók.

Tudjuk, hogy Budapesten napközben autóval közlekedni egy igazi hardcore életérzés. Mégis megteszi ezt több százezer ember naponta. Vagy azért mert a jól szervezett tömegközlekedéssel nem tudna időben elérni rendeltetési helyére, vagy azért mert egyszerűen a jármű a mindennapi munkája része, vagy kismillió ezer egyéb ok miatt. De nem is ez itt most a kérdés, ezt a jelenséget már elég sokan boncolgatták előttem. Ebben a sorozatban  arra kívánom a tisztelt nagyérdemű  olvasótábor figyelmét felhívni, hogy mit tesz a tisztelt városvezetés annak érdekében, hogyha már az egyszeri jómunkásember be merészelte tenni a lábát, bocsánat kerekét a városba, akkor legalább a dugóban állva, jobb esetben araszolva gyönyörködhessen városunk nevezetességeiben.

Egy szó, mint száz olyan helyeket próbálok összegyűjteni városunkból, ahol egy kicsit több odafigyeléssel oldhatni lehetne a dugók okozta káoszt, pénz és energiaveszteséget. És meg lehetne előzni, hogy minden harmadik autós ősz hajszálakkal, 35 évesen szívrohamban halljon meg a dugók által okozott stressz következményeképpen. Jobb és a következményeket figyelembe vevő TERVEZÉSSEL számos helyen gyorsítani lehetne a közlekedést, egy kisebb fennakadást lehetne okozni egymásnak.

Napirokkantunk nem tartozik a kifejezetten hivalkodó gépjárművel rendelkező emberek közé. Talán azért, hogy hihető legyen az engedély megléte? Persze előfordulhat, hogy jogosan rendelkezik ezzel a papírral. De azért csillag van a motorháztetőn, há-há.

Igen kedves Olvasó. Tegyünk a címben megfogalmazottak szerint! Mert a társadalom beletörődése a mi lelkünkön szárad, hiszen belőlünk, egyénekből áll a társadalom. Mi vagyunk felelősek a minket körülvevő környezetünkért.

De hogy milyen beletörődésről beszélek? A mindennapok rutinjáról, ahogy viseltetünk környezetünk iránt. Ahogy elmegyünk minden egyes olyan dolog, jelenség mellett, melyhez nem fűződik közvetlen anyagi érdekünk. Mert sajnos egy ilyen elanyagiasodott világban élünk. (De ez már talán egy másik blog témája kellene hogy legyen.)

Társadalmi felelősségvállalás. Sajnos ez nem jellemző korunk Magyarországára.

El sem hiszem, milyen post-dömping van itt, de ne örüljetek, nem lesz ez mindig így. Most úgy teszek, mintha lenne olvasó. Nem is értem, miért nem ezt a klippet tettem be a nyitóposztba, mindenféle giccses, a Lánchidat ábrázoló kép helyett. 

Bizony-bizony, megérte eddig várni. Kinek kell az idióta tehénparádé? A svájciaknál a tehén a táj szerves része, sőt, szerintem bizonyos meredélyeken, melyekre az útról jól rá lehet látni, de gyalogszerrel megközelíteni szinte lehetetlen, ott papírtehenek vannak, mert nem tudnak annyi tehenet előállítani, mint amennyi a szívüknek és szemüknek elég lenne. (Felhívom a kedves Olvasó figyelmét, hogy ez egy mondat volt. 1.) Nekik fontos dolog ez. Milka, kolomp, miegyéb, maradjon hát ott.

Itt a Balkánon a tehén a tányérba való, fokhagymával, tepsis burgonyával, szafttal.

Ez volt az alapötlete a szervezőknek, ezért is rendezték meg az első magyar Székparádét! Van még egy kis változás a dologban: nem lehet tudni hol is vannak ezek a székek, padok. Én eddig kettőt találtam meg: a Blahán és a Nyugatiban. A koncepció nem biztos, hogy első látásból érthető. Kortárs. Ami érthetetlen, arra azt kell mondani, hogy kortárs.

 Te is találtál Széket? Esetleg Padot? Azonnal fotózd le, küldd el, mi meg kirakjuk, jól! welovebp@gmail.com ---> ide e.

Útjának indítok egy sorozatot, melynek neve Napirokkant lesz.

Biztos ti is tudjátok, hogy manapság itt, Magyarországon nagyon szar dolog rokkantnak lenni: az épületekbe a bejutás kész mission impossible, a BKV járataira a felmászás szintén izzasztó, ha meg sikerül, akkor a kialakított helyen egy gyökér úgyis ott fogja a nője a seggét. A biztosító nem fizet ki semmit, az állambácsi csak párezer forintot szán havonta nekik, szóval summa summarum: nyominak lenni nem jó.

Azonban fura mód, mindegyiknek nagy, drága és (többnyire) sötét autója van. Mint például ez itt, a Dohány utcában. Klikkolásra nagy lesz.

Te is láttál ilyet? Küldd el a welovebp@gmail.com címre a fényképeket, és a helyet (pontosabban annak a nevét, haha) ahol lőtted a fényképeket!

Jó lenne naponta egy ilyen jellegű post, de ehhez szükségem van a ti segítségetekre is. Küldjetek képeket!

Üdvözlök minden kedves Olvasót, szia, szevasz, hello, csá, jó napot kívánok, csókolom!

 Minden féle és fajta generáció él ebben a városban. A 4-6-ost használja az 5 éves, a 20 éves, a 78 éves. Egyik még karban, másik már kézenfogva a szerelmével, utóbbi pedig a botjára támaszkodva, szerencsétlenebb esetben a villamos alatt kapaszkodva, darabokban. Mindegyiknek van véleménye: az elsőnek az, hogy baromi jó, zajos, csörög, zörög, sok ember van, a párás ablakra lehet rajzolni. A huszonéves észreveszi azt, hogy belekarcolták az ablakba, hogy "It jártunk Géza + Paula", észreveszi, hogy a sarokban a hajnali hányás nem kellőképpen lett feltakarítva, észreveszi, de nem érdeklik a gondok, ott a szerelme, csak Ő van neki. A 78 éves észreveszi, hogy nem adják át neki rögtön a helyet. A 78 éves észreveszi azt, hogy minden sokkal rosszabb, csak azt nem tudjuk, hogy a tömegközlekedésre érti-e, avagy úgy állesz cuzámmen.