Üdvözlök minden kedves Olvasót, szia, szevasz, hello, csá, jó napot kívánok, csókolom!

 Minden féle és fajta generáció él ebben a városban. A 4-6-ost használja az 5 éves, a 20 éves, a 78 éves. Egyik még karban, másik már kézenfogva a szerelmével, utóbbi pedig a botjára támaszkodva, szerencsétlenebb esetben a villamos alatt kapaszkodva, darabokban. Mindegyiknek van véleménye: az elsőnek az, hogy baromi jó, zajos, csörög, zörög, sok ember van, a párás ablakra lehet rajzolni. A huszonéves észreveszi azt, hogy belekarcolták az ablakba, hogy "It jártunk Géza + Paula", észreveszi, hogy a sarokban a hajnali hányás nem kellőképpen lett feltakarítva, észreveszi, de nem érdeklik a gondok, ott a szerelme, csak Ő van neki. A 78 éves észreveszi, hogy nem adják át neki rögtön a helyet. A 78 éves észreveszi azt, hogy minden sokkal rosszabb, csak azt nem tudjuk, hogy a tömegközlekedésre érti-e, avagy úgy állesz cuzámmen.

Minden féle és fajta generáció él ebben a városban. Van aki szereti, van aki tűri, van aki gyűlöli, van, aki csak a munkáját elvégezni jár be. De mindannyian használjuk, koptatjuk, lelakjuk, szidjuk, ritkábban teszünk érte, nem vigyázunk rá. Érdektelenek lettünk, "Én egyedül úgysem számítok, ez a kólásdoboz/kutyaszar/felirat senkinek sem fog feltűnni." Mindenki azt hiszi, hogy Ő, magában, magányban, egyedül semmit nem ér egy ilyen városban, sem tenni érte, sem ártani neki nem tud. Hát tud.

 Ez a blog próbálkozik a felrázással, azzal, hogy kiírja, lefényképezi, megjeleníti, arcba tolja azt, amit mindenki lát, hall, szagol, tapasztal, érez. Próbálja összefogni azt a hatalmat, amit az internetes közösség alkot, ha összefog. Mert képes rá, és akkor nincs erő, mely megállítaná. Szeretném, ha ezen blog hatására egy ember rászóljon a másikra, hogy figyelj már öcsi, a dobozt ne ide dobd le, ott egy kuka egy méterre. Ne féljünk megtenni az első lépést, ha pedig elkezd fenyegetőzni, hogy nekemugacckisgeci, akkor álljunk elé, és mondjuk, hogy igen. Ha meg akar verni, akkor ki-ki habitusa és képzettsége szerint cselekedjen. (Ugyanakkor nem azt kértem, hogy az utcán szotyizó 30 tagú szűk családnak szóljunk be.)

Szeretném elérni, hogy a közösség erejével nyomást gyakoroljunk azokra, akik a pénzünkből élnek, akik azért kapják a fizetésüket, hogy a várost fejlesszék. Szeretném, ha segítenétek ebben! Ha látsz egy autót a biciklisávban, ha látsz egy 3 hete el nem szállított kukát a házad előtt, ha látsz egy csövest, aki minden nap összeszarja a házad bejáratát, ha látsz egy idióta megoldású építkezést, ha látsz egy használhatatlan és életveszélyes közlekedési megoldást: fényképezd le, körítsd pár szóval, és mi megjelenítjük, jól. Amennyiben nincsen lehetőséged erre, akkor csak írd le, hol, mit és hogy tapasztalod: az ilovebp kommandója kivonul a helyszínre, dokumentál és közzétesz. A cím, melyre írhatsz és melyre remegve várjuk az észevételeket: welovebp@gmail.com

 Rakjuk helyre ezt a várost, melynek neve: Budapest.

A blog fejlécében szereplő kép elkészítésében vállalt szerepéért (konkrétan: ő csinálta meg) köszönettel tartozom Gastovski kollégának.

pikula