Valaki a házban már két órája kalapálja a fát, de az istenért sem akar belemenni a tartóba. A karácsonyi, kötelező veszekedések már elkezdődtek, a gyerekek nem segítenek, az apuka seggébe egész nap csorog az izzadságpatak, az asszony meg a konyhában szenved. Így is van ez rendjén, aki szerint a karácsony a szeretetről, meg megértésről szól, az egyrészt hazug, másrészt nincsen családja.

Persze aztán délután megjön a Jézuska/három királyok/tetszőlegesen helyettesíthető a  világnézetednek megfelelő entitással, tök mindegy, mert kiderült, hogy a sajtos-sós kicsit szárazabb a kelleténél, a hal borzasztóan rágós, ráadásul tele van szálkával, a rántott hús sem olyan, mint máskor, a krumplisaláta íztelen, bezzeg a szomszéd rendeli a kaját.

Az embernek herótja van a karácsonyi zenéktől, a mennyből kurvára ne szállkáljon alá itt mindenféle angyal, mert még a végén az egyik szárnya letörne.

De azért mégis. Este üljön le mindenki a fa köré, ne vegye észre, hogy idén is ferde az egész, ne keresse a blokkját a kínai égősornak, csak üljön oda, igyon egy felest, szagolja a fát, lazítson. Lazítsatok. Egy évig biztosan nem lesz újra...

Boldog karácsonyt kívánok a blog hasábjain keresztül, immár a harmadik alkalommal!

Üdv,

pikula

Jézus mondja: metáááál!