Kedves pénztáros néni a Nyugati aluljáróban, a bal oldali ablak mögött!

Ennél a társaságnál nem könnyű manapság dolgozni. Sem alkalmazottként, sem vezetőként. Mindenki utálja magukat. Vagy ha nem is magukat, de a társaságot, a Társaságot, azt igen. Drága, kényelmetlen járműpark, drága jegy és bérlet, parasztok az ellenőrök és drága.

De (mint gondolom sokszor máskor is) az a sok-sok ember, aki ma sorban állt délután egy óra után nem sokkal, azok jegyet és/vagy bérletet akartak venni.

Azt még tűrtük, hogy cserélni kell, vége a műszaknak, kiszedi a pénzt az előző néni, oké. Azt, hogy ez miért tart 5 percig, nem értettük, de sebaj, kivártuk. Ugyanis a probléma nem azzal volt, aki leadta a műszakot, hanem Magával, a délutánossal. Magának ez a munkája, ez a dolga, ott ülni és eladni a jegyeket, bérleteket. De akkor ezt kérjük, ezt szeretnénk, ha már ott áll tíz felnőtt, hogy fizessen ennek a szarrakásnak, akkor ugyan már tessék kicsit igyekezni. Hogy normál sebességgel történjen az egész, lehessen menni Jézusozni, henteshez, haza.

Mert az mégis mivel tetszik magyarázni, hogy az átadás után még 8 perccel tetszett elkezdeni az árusítást? Ott tetszett hajlongani, és kivenni abból a Plus zacskóból a kellékeket. Egyenként. Számológép, Tupperware doboz 1, Tupperware doboz 2, egy köteg jegy, egy köteg bérlet, párnácska, tollacska. Dobozok kinyitása, majd azokból a jegyek és bérletek előszedése, vastagság és befőttesgumi szín szerinti rendezése, portalanítása. Ekkor én szóltam, hogy ugyan már, kicsit tessék felpörögni. Erre egy kelletlen nyögés jött válaszul, de józan ember lévén nem erőltettem tovább a dolgot. Akkor esett csak le, hogy szándékosan tetszik szívatni minket, amikor már azt hittük, hogy igen, elkezdődhet az osztás, amikor oda tetszett ülni, és ránk emelte a munkában és az években egyaránt megfáradt tekintetét. Ekkor az előttem álló hölgy mondta, hogy szeretne egy tízes jegyet. Erre mondta Ön, hogy még nem tud adni, menjenek a jegyes nénihez a metró lejáratánál. Tessék elhinni, hogy mi nagyon szívesen mentünk volna, azonban 2009-ben a monopol helyzetben lévő társaság annyira prosztó, hogy külön plakátokat készíttetett, amikor is a város 10 pontján bevezették a kártyás fizetést. Szóval mi mentünk volna, de ott csak kápéval lehetett volna fizetni. 

Itt morogni tetszett megint valamit, aminek a végén csak egy halvány bazmeg tűnt ki, bár a mikrofon nem volt bekapcsolva, így nem egyértelmű.

Még pár percig tetszett a picsáját vakargatni, aztán csak kiadta azt a tömbjegyet, ami után jöhettem én, a bérletemmel, kártyás fizetéssel.

Köszönöm az élményt, jó volt! 

Sok szeretettel kívánok kellemes ünnepeket:

pikula, II/a osztályos tanuló