A nők nem változnak.

A cro magnoni előember például hiába keresgélt több héten keresztül a megfelelő családi jármű után, miután befordult vele a sarkon, és meglátta az éppen bogyólevest főző feleségének az arcát, tudta, hogy elbaszta. Azért odaporoszkált az asszonyhoz, leszállt a járgányról, odament szíve választottjához és egy finom hajhúzással üdvözölte azt.

A következő párbeszédet a világhírű nyelvész, Jean-Francois Champollion fordította le.

- Ez mi a tököm?

- Hát... Az új jármű. Én Kocsinak neveztem el.

- Nem megmondtam, hogy milyet akarok?

- De nem volt piros színű...

- Nem érdekel! Húzzál vissza ezzel, hozzál pirosat!

Így hát főszereplőnk és a Kocsi névre hallgató mamut elmentek, és soha vissza sem tértek a házsártos asszonyhoz.

Vagy vegyük a csokoládét. Mindegy, hogy folyékony vagy száraz, forró vagy hideg, törhető, nyalható, szippantható; ha csoki, akkor a nőknek bármikor jöhet, legyen szó szerelmi csalódásról, munkahelyi stresszről, szimpla élvezkedésről, traccspartitól.

Szerettem volna a blog hivatalos barátnőjének a kedvében járni, ezért gondoltam elviszem valami kávézóba. Nem vagyok tisztában a mai kávéházi állapotokkal, hol van jó, vagy egyáltalán van-e jó kávézó Budapesten; én csak jót akartam; így fogtam a kis kezét és behúztam a Café Mozartba.

Nem kellett volna.

Apró dolog, de nekem úgy rémlett, hogy korabeli ruhákban vannak a felszolgálók; legalábbis amikor időnként arra vitt a dolgom, én ezt láttam az utcáról. Semmi gondom a kifakult fekete felsőkkel, tényleg, csak fura volt.

Leültünk a sarokba, rendeltünk, a folyadék mellé én magamnak még egy almás pitét kértem.

Itt máris gond volt, ugyanis a kedves pincérkisasszony gyakorlatilag leköpött, belémrúgott, a mellkasomra fröcskölt hat kiló szart, majd közölte: nekik nincsenek pitéjük. Csak almás rétesük.

Jó, akkor hozza azt, kérem.

Kihozták, a két kávéval nem volt különösebb gond, nem úgy az almás cuccal. Értem én, hogy este hétkor már nem frissen sült, sőt nem is meleg, de akkor ad1) ne adják teljes áron ad2) ha már teljes áron adják, ne legyen kibaszott szikkadt az egész.

Mivel drágán adták, ráadásul borzasztó szikkadtan, és a kiszolgálás is nyögvenyelős volt, ezért szándékoztam borravalót adni. A számla végösszege 2090 forint volt, ezt az összeget két ezresből, egy százasból és két ötvenesből szedtem össze, hogy érezze, hogy nem ő tesz nekem szívességet. Bármennyire is azt gondolja.

Amikor a pénzt megkapta, elfordult, és a hátát mutatva is teátrális és jól látható  mozdulatokkal megszámolta a pénzt, majd jól hallhatóan felnevetett és valamilyen megjegyzést tett a pultos felé, aki egy "Mi van?" kérdéssel reagálta le azt. A többi a kávégép takarásában történt, így sajnos már nem hallhattuk, hogy miért mi voltunk a szararcok, amiért nem kapott borravalót.

Summa summarum, ha ez a blog Twitteren lenne: a Café Mozart egy szar hely, drágán mért portékával, bunkó alkalmazottakkal.

Válasszatok más helyet, ha esetleg oda akarnátok beülni.