Született angyalföldi vagyok, a Nyírőben láttam meg a napvilágot és életem nagy részét a Róbert Károly körúton és a Lehel utcában töltöttem. Sokan kérdezték, hogy bírom a zajt, de én mindig azt válaszoltam, hogy meg lehet szokni a villamost és a kocsikat is. Ám nem olyan rég rá kellett jönnöm, hogy én sem bírok mindent.
A házammal szemközt lévő, a Nyírő Gyula kórház oldalán lévő 105-ös (leánykori nevén 4-es) busz megállóját egy éjszaka ledöntötte egy baleset. Nem kívánom részletezni, milyen arra ébredni, hogy csatt-bumm-reccs és kinézve az ablakon azt látni, hogy nincs többé megálló és egy ember próbál kikószálódni a romok közül (azóta sem tudom, mi történt és mindenki megúszta-e, de tény, hogy a mentők és a rendőrség gyorsan kiértek). Ezután az élmény után már nem tudtam olyan mélyen aludni éjszaka és minden szirénára, fékezésre felébredtem. Egy-két nap után azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy ilyen sok szirénát hallok az éjszaka közepén, mikor napközben alig és miért ilyen sok a sziréna, ami csak egy-két másodpercre hallható a ház alatt. Hát, nemrég rájöttem.
Egy éjszaka a Béke úton ballagtam hazafelé, amikor hirtelen mellettem megszólalt egy rendőrkocsi szirénája, majd szinte azonnal elhallgatott. Miután összeszedtem magam az ijedtség okozta sokkból, látom (és hallom) hogy a rendőrkocsi, ami kb. 30-cal ment tovább, a következő kereszteződés előtt megint bekapcsolja a szirénát, majd megint ki. És így tovább végig a Béke úton és a Lehel utcában. Vagyis a járőröző rendőrök ahelyett, hogy lelassítanának meg körülnéznének, inkább benyomják a szirénát egy-két másodpercre, ezzel jelezve, közelednek a kereszteződéshez, mindenki vigyázzon és persze, mellékesen felriasztják az utca mentén lakókat.
Félreértés ne essen: nem vagyok az a típus, aki szidná a rendőröket, sőt, sokszor melléjük állok, ha szidják őket. De nem igazán értem, miért kell 50 méterenként indokolatlanul használni a szirénát az éjszaka közepén.

Roamer