Itt vagyok gyerekek, nyugi. Lefogadom, hogy többen is kisírt szemekkel böngésztétek a gyászjelentéseket, taknyos pézsét szorongatva rágtátok át magatokat a nekrológokon (engem a blog.hu úgyis saját halottjának tekintene), de ez a poszt is bizonyítja: nem tűntem el. Élek és virulok, lassan itt a nyár, izzadnak a madarak, az igényesebb lányoknak lassacskán muszáj megszabadulni az amúgy roppant izgató lábszőrüktől, nemsokára a Budapest Szákszon is felbukkannak a régebbi típusú bejegyzések: gondolok itt például a Tér alatt sorozatra, a Fura épületekre, satöbbi, satöbbi, satöbbi. De hát jómunkásemberként nem tudok mindig a maximális elégedettségetekre rászolgálni, tehát azt kérem tőletek: türelem.

Nade. Nade addig is, a glóbusz újabb pontján bukkant fel szupertolókocsi: ezúttal a csokoládé, a kivilágított autópálya, a jobbnál jobb sörök és Poirot hazájában: Brugge, Belgium. Hogy belezavarodj a a sok bébe, a képet Balage küldte. Fokozni is tudom ám, az nyilván a Balázs megfelelője, hihihuhuhiahhiahihuehiahi.