Érzem a rettegést a levegőben. Érzem a szomorúságot, a gyászt, a lemondást, a letargiát. Könnyeitek az én arcom marja, könyörgésetek az én fülem bántja, vágyatok összpontosulva az én elmém találja telibe.
A déli szél hátán érkezik a sustorgás, mely egyre erősebb és erősebb lesz, mígnem hatalmas ordítássá válik, hogy aztán a világűrben is hallják a mondatot, mely így szól: "Pikula! Napirokkantot!"
És Pikula kegyes. Pikula ád, mit a sors elvett a mai nap eddigi percéig.
Pikulának áldozatot kell bemutatni. A rokkantak egy kis időre Budapestről elvonultak, de csak ideiglenesen, mígnem újra lecsapok. De addig is... Addig is, Frankie imádata az alábbi posztban manifesztálódik.
Helló,
Az alábbi rokkantkocsit Vác főtere mellet sétálva fedeztem fel. A friss ropogós rokikártya nem hiányozhatott róla.
Nagy csalódást okozott, mert a Lexus tulajokból nem néztem volna ki ilyesmit. Azt hittem, hogy ez csak a német gyártmányú luxusautók tulajdonosának elmebaja.
Egy költői kérdés: nem félnek az ilyen köcsögök, hogy hamarosan tényleg rászorulnak egy rokikártyára?
Isten nem ver bottal...
Üdv:
Frankie
(Kötözködő kommenteket megelőzendő: a kártya ott van, csak keresni kell. Kedves Frankie, a képekért cserébe Budapest Száksz matrica üti tenyered. Persze mindenkinek ezt mondom, de egyszer tényleg lesznek. Tényleg.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.