A Kossuth Rádió július 11-i Zöldövezet című adásában többek között arról volt szó, hogy Stockholm és Hamburg Európa "zöld fővárosai" lesznek, és hogy mi is ez az egész, mit takar ez a cím; le lehet vonni a következtetéseket, hogy mi milyen messzire vagyunk mindezektől.

2010-től az EU a görögdinnyék átmérőjét és a tehenek tőgyszámának liberálisabb törvényi szabályozásán túl osztogat majd egy ún. "Zöld Főváros" kitüntető címet, melyet első körben Stockholm, utána pedig Hamburg nyert el. Igen, tudom, hogy Hamburg nem főváros, de Pécs sem az, 2100-ban mégis ez lesz a Kulturális Főváros.

Hogy mit jelent ez a cím Stockholm esetében? Az adás legérdekesebb részeinek leírását olvashatjátok itt.  Riporter kérdez, szőke hölgy válaszol.

Azt még itt az elején megjegyezném, hogy nem a haverok cégétől milliókért vásárolt tervek (prodzsektek) alapján nyerték el a címet, hanem az eddig már elért eredményeik és a terveik alapján.

Ahogy Stockholm Környezetvédelmi hivatalának a munkatársa mondja, a '70-es  (!) évek óta vannak környezetvédelmi programjaik, azokat folytatják. Első példának hozza, hogy szorosan együttműködnek a tömegközlekedési vállalattal. 

"A csúcsidőszakokban a stockholmiak több mint 77%-a utazik tömegközlekedéssel, és ez az arány csak emelkedik. A tömegközlekedést megpróbáljuk fenntarthatóvá alakítani, minden buszunk megújuló energiát használ, mint a biogáz és a bioetanol, a villamosaink és a trolibuszaink pedig zöld árammal működnek. Ezt a szemléletet nemcsak a belvárosban, hanem egész Stockholmra szeretnénk kiterjeszteni 2015-re."

Itt beszél még a hosszútávú tervekről, szokásos fosszilis energiahordozómentes blabla.

Felteszi a kérdést a riporter, hogy hogyan tudják rávenni az embereket arra, hogy inkább a tömegközlekedést részesítsék előnyben, mert nálunk mindenki beül a kocsiba, aztán inkább tépkedi a haját a dugóban, vagy összeomlik, mint a Michael Douglas.

"Természetesen nagyon sokat kellett dolgoznunk a tömegközlekedésen. Nagyon fontos, hogy magas minőségű szolgáltatást nyújtsunk az embereknek. Van egy garanciavállalás is, azt hiszem 80 euró kártérítést fizet az utasnak a vállalat, ha nem érkezik meg időben bizonyítottan a tömegközlekedés hibája miatt. (...) Bevezettük a behajtási díjat a belvárosban napközben, ami 20%-al csökkentette a forgalmat és javította a levegő minőségét."

"Nagy figyelmet szentelünk a házak energiahatákonyságának fokozására. (...) Stockholmban a lakosok több mint 70%-a távfűtéses lakásban él, ami megújuló fűtőanyagot használ fel, ugyanis a fővárosban nagy hagyománya van a szelektív hulladékgyűjtésnek. Tehát a távhőt 70%-ban ennek égetéséből nyerjük, 25%-a a hulladékunknak újrahasznosított, 1,5%-ából biogázt állítunk elő, a maradékot pedig elégetjük."

Az ötpontos kérdésre (marha sok pénz vagy csak más típusú gondolkodás szükséges-e az ilyen jellegű és méretű változtatásokhoz) nem igazán adott számunkra is értelmezhető választ, vagy legalábbis nem olyat, amilyet mi elvárnánk. Elmondta, hogy hosszútávon megéri a befektetés, a stockholmiak nagy részének a közelében van zöldövezet (?), park. Megtudtuk, hogy a város belterületén 24 természetes vizű strand van, amiben fürödhetnek, pecázhatnak, és mindenki lapraszerelten boldog.

Persze nehogy már a svédekkel példálozzak, ahol mindig szar az idő, ez itt fent is fotosoppolt ritkaségszám, ahol az interneten rendelt és aztán elkobzott piával hajtják meg a buszokat, és ahol az Arany Ászokat az alkoholtartalmával simán el lehetne adni valami jóféle belga sörnek, és amúgy is, jó mesemondók.

Lássunk egy másik várost, ami népességileg és amúgy is közelebb áll hozzánk. Hamburg!

Karls úr a következő interjúalany, mint koordinátora ennek a hamburgi programnak. Ő is leszögezi, hogy eddig is vannak eredményeik, különben csak egy kék színű, sárga csillagos műfaszt kaptak volna. Karls nem sokat kertel, leszögezi, hogy Hamburg nem egy nagy durranás, átlagos nagyváros, bankokkal és szombat hajnalban okádó fiatalokkal, "de van néhány környezetbarát megoldásunk", tiszta teleshop, beszarás.

"Valószínűleg vannak szebb városok, mint Hamburg, de ebben a városban be lehet mutatni a környezetvédelmi szabályozás minden válfaját. (...) Ez ideáig majdnem 20%-kal csökkentettük a co2 kibocsátásunkat. (...)

Nagyon fontos volt a cím odaítélésekor, hogy nagyon jó tömegközlekedésünk van. (...) Nálunk a behajtási díj bevezetése könnyen ment, mert a lakosok látták az értelmét. (...) Természetesen van torlódás, meg erősebb forgalom a csúcsidőszakokban, de ez nem olyan vészes, mint más városokban.

Felmérések szerint minden évben 10%-kal többen használják a tömegközlekedést, mint azt megelőzően."

- Karls, ez nagyon jól hangzik! De mondd csak, olcsó is a tömegközlekedés?

- Hát, ez nézőpont kérdése. Ha egy átlagos polgárt veszünk, átlagos jövedelemmel, mint amilyen én is vagyok, akkor drága. (...) Az én bérletem, amivel naponta 20 kilométert utazom, havi 120 euróba kerül. (...) Nem használom az autót, mert gyakorlatilag lehetetlen parkolóhelyet találni a városban.

Látszik, hogy Karls nem járt még itt, mert gyerekes naivitással, értetlenkedve teszi fel a kérdést: miért használná az autót, ha úgysem tudja letenni?

Itt általános cseverészés következik, hogy a bicikliutak számát növelni kellene, és reményeik szerint tudnak is majd áldozni rá. Be akarják vezetni a a cangakölcsönzői rendszert, mely elvileg nyáron már működni is fog.

"Sok hulladékot újrahasznosítunk, és sokat is szelektálunk. Minden német polgár szívesen szelektál, SZÍVESEN FOGLALKOZIK A SZEMÉTTEL (!!!). Nem tudom, hogy miért van ez így, de a németek tényleg élvezettel szelektálják a hulladékot (nevet). Nem gondolom, hogy jobbak lennénk más városoknál."

Itt felmerül a német hulladék Magyarországra kerülése, mellyel kapcsolatban Karls elég szűkszavúvá válik, elhatárolódik, még talán köp is egyet. Levezető diskurzus zöld vonatokról, ami biztos napenergiával megy, de mindegy is, mert szignál, köszönjük, hogy minket hallgatott.