Te figyelj mán, menjünk mán sétálni! Hát de hová? Mit tudom én, valami zöldbe. Jajhaggyámá, tök messze van innen minden, haggyámáhaggyá. Naaaaa, cserébe megmasszírozom a talpadat. Na jó egye fene, akkor menjünk. Tudsz itt zöldet a környéken? Hát... Hát a Margitsziget az az nem? Olyan, hát olyan zöld. Jó, akkor menjünk.

Szórólapbeállítás

Nos, mutatni szeretnék nektek valamit. Elképzelhető, hogy te már ismered. De lehet, hogy te még nem. Akkor ez most neked szól, neked pedig azt javaslom, hogy menj ki és élvezkedj.

Örömmel jelenthetem, hogy nincs minden veszve, nincs minden elbaszva! Persze (és a "természetesen" szót most hadd kerüljem el) nem teljes mértékben önkormányzati működtetésű a dolog, talán ez is lehet az oka annak, hogy ez a zöld itt, a Kopaszi gáton, ez itt működik. Könnyen elképzelhető, hogy agyunk undormirigye kiadta a vörös riasztást, hogy ezt a kommunistának mondott Leisztinger csináltatta, meg hogy szegény WB is megsínylette (én is szerettem), és hogycsakeztökszar, GYŰLÖLKÖDJ! 

De ne tedd.

Amikor úton voltam a helyszínre, még nem gondoltam, hogy annyi élmény fog érni egy óra alatt, amihez máskor két nap leforgása szükségeltetik: lezuhant, a földbe beleállt kacsa? Barátok közt forgatása? A végtelen felfedezése? Oh, te ég, kegyelmezz! 

Tépni is

A fotózás pénteki napon van, az idő nem volt hideg, de nem is volt túl kegyes. Péntek volt, ám ez a kétkezi munkásoktól nem megszokott módon itt nem látszott: zúgtak a motoros gépek, versenyeztek a minitraktorok a füvön, gereblyéztek a bácsik, a kacsáknak látszó tárgyak ijedten távolodtak jöttömre, a sirályok bambán néztek rám vissza, csókolom, ez már Amerika? És nem, ez itt nem Amerika, ez itt a Lajta innenső oldala, ez itt Budapest, itt nincsen Barack, itt nincsen change.

Mire fel ez a nagy lelkesedés? Nos, merevedésem azért nem lesz, de meg kell hagyni: gusztusos dolog tesped el a Belga által is megénekelt Kopaszi gáton. Inkább hosszában, mint széltiben.

Fűre lépni szabad? Mekkora királyság. Apró, nagyon apró, de mégis jópofa gesztus.

Az objektum megközelítése során már előre hergeltem magam, azt hittem, hogy idióta kisgyerekek hordáit kell majd kerülgetnem, idegesítő viháncolás fogja zavarni fényképezőgépem érzékelőjét, ej, nem kéne odamenned, de folytatni kell a blogot, najó. Erre? Erre tök üres az egész. Nagy ritkán feltűnik egy-egy ember, de az vagy a parkot ápolja, vagy pedig csak átvág az egészen. Semmi élvezet, csak a sietség.

Tény ami tény, nem a belvárosban van. Sőt, még csak nem is a közvetlen környékén, de egy laza HÉV utazással (a Borárosról) aztán egy hídon át történő sétával az ember könnyedén magáévá teheti az élményt; ha meg budán lakik, úgy kell neki, hülye burzsuj, gyalogolj.

Ugyanis megéri. Látszik, hogy van pénz, látszik, hogy akarják is, hogy közösségi tér legyen (ez annyira divatos szó, nem hagyhattam ki), itt, egyik oldalról lerobbant gyárépületekkel, másik oldalról valami cementgyárral övezve. 

Persze, lehet, hogy akkor nem pont így ülnek majd

 Nézzük csak a honlapról kikopizott szöveget: "A Kopaszi gát által határolt, Lágymányosi öblöt körülvevő, egyedülálló természeti adottságú, igényesen kialakított, Újbuda első, magántőke bevonásával létrehozott és a nagyközönség számára megnyitott modern parkja jelenleg 10 hektárnyi területen várja a pihenésre, aktív kikapcsolódási illetve sportolási lehetőségre vágyó látogatóit."

Ők megcsinálták az alapokat, a flóra és fauna (ksi rásegítéssel, naná) pedig elfoglalta a helyet. Mint mindig ezen a rohadt glóbuszon, most is az ember a legnagyobb tahó, pedig nem kevés számú tábla kér, hogy vigyázzunk, közös, érték, más is akarja még használni. De erről majd később.

A terület maga zárt, őrzött (kutyaszar: 0), még saját rendőrsége is van. Igaz, a Vízirendőrség állomása van itt (na, ez lehet még egy fárasztó munka) de az sem akármilyen, tiszta dizájn. A perspektíva mondjuk elég szar, de hát istenem, ez van:

Szolgálunk és nyírunk

  Másodszor voltam itt, az első alkalommal egy szórólapon olvastam, hogy az öböl az adottságai miatt (naná, öböl) mennyivel tisztább vizű, mint a főfolyam, ennyi meg ennyi hal él itt. Nos, jelenleg sem prospektust nem találtam itt, de vizet sem, amiről azt gondolhatná az emberfia, hogy itt halak élnek. Ugyanis kissé dzsetvás volt a víz. Nem a fenntartók hibájából, egyszerűen csak visszakúszik az olaj, vagy akármi is ez. Aki ért az olajkúszáshoz, az kérem írjon egy kommentet, mitől lehet ez. Azért, mert öböl?

 Az öbölben felhúzott épületekről fogalmam sincsen, hogy milyen célt szolgálnak majd. Egyazon stílusban épültek, egyenes, sarkos, éles szélek, sok gerenda, sok üveg, ennyi elég is. Talán csak annyit, hogy az Öböl XI "székháza" úgy néz ki, mint egy klasszikus, 20 évvel ezelőttről visszamaradt balatoni nyaraló (amely valóban nyaraló, pottyantós és kerti zuhanyzós), melyre a mélybarna színe még rá is tesz egy lapáttal. Csak mondjuk az egész cirka 6-7-szer akkora, mint metaforámból a meta.

Tényleg, a magyarázkodást ki ne felejtsem: elképzelhető, hogy a képek nem lettek túl művésziek. Egyrészt: egy fa MINDIG az útban volt. Nem követett, mindegyik maradt a helyén, de egy fa MINDIG ott állt, rajta a fényképezendő tárgy és az engem összekötő egyenes vonalon. Másrészt: gondoltam egy erőteljes fújással az összes makacs porszemtől megszabadítom jobb napokat is látott objektívemet, ennek eredménye egy méretes csula lett az üvegen, melyet csak elkenni tudtam, eltávolítani nem. Bocs.

Haladjunk, mert van még mit mutatnom! 

Átsétáltam az egyik gyalogoshídon, amikor is négy kék bödönt pillantottam meg. Feltámadt lelkemben a Kálmán Irén; érdekel is engem ha megvernek! Itt most oknyomozó újságírás lesz a javából. Mik ezek? Hogy kerülhettek ide? Rákkeltő anyagok? A titkosszolgálat hozta ide? Miért? Kire nézve voltak veszélyesek ezek a bödönök, hogy így kellett végezniük? Nemzetre? Világméretű összeesküvés? Az Animal Planeten mutogatott hegyi zergéket megszégyenítő fürgeséggel és ügyességgel közelítettem meg a helyszínt, kezdtem meg vizsgálatomat. Mivel a zseblaboromat most pont otthon hagytam egy "hm" hang kiadása után megoldottnak láttam az ügyet: "Megoldatlan". 

Ekkor megfordultam és rájöttem, hogy nem történt itt egyéb, csak hanyagság: valami úszó növényszigetnek az alapjainak a holttestét találtam meg. Csúnyán néz ki, kérem eltakarítani.

 Ha a Lágymányosi híd felől nézzük, a bal oldalon van lehetőség a sportolásra. Frankó kis futóösvény (bár a futást nem tartom túl vonzónak, pláne a négy fal között, kanszagban történőt), elkerített, műfüves focipálya, mely kivilágítható. Van itt még homokos napozópart (igazi homokkal, nyáron igazi napsütéssel), padok, tisztántartott szemetesek, és némi evezős szakosztály.

Átsétálva a másik oldalra találkozhatunk a már említett szögletes-gerendás épületekkel valamint a Cafe Ponyvaregény nevű, kapaszkodjatok meg, kávézóval. Nem szarakodnak, így fogadják az embert:

Hja kérem, Etiópiában meg éheznek

 Igazán gusztusos volt, és nagyon remélem, hogy az öbölben látott Spar Budget UHT tej és a Globus mustárosvödör (vödrösmustár?) nem tőlük származik.

Elmentem a félsziget végéig, fényképeztem, visszagyalogoltam, megörökítettem Berényiék legújabb kalandjának felvételét, majd hazaindultam.

Próbáltam a hídról csinálni egy szép képet, de mivel százezerkilométeres körzetben nem volt zebra, ezért csak a másik oldalról csináltam nektek. Így már kortárs.

Alant százezercsilliárd kép nem is adtam címet nekik, annyi van. És majd nyáron, esetleg egy kora tavaszi napon jusson majd eszetekbe, hogy itt is lehet egy kellemeset levegőzni. Ha nincs időtök mondjuk a Hármashatár-hegyre felmenni.

Ui.: Ja, igen, a földbe (iszapba) zuhant kacsa/réce esete az Érdektelen Másik Kacsa, Amely Lehet, Hogy Récével, közkívánatra: