Nagy valószínűség szerint dokumentálva lesznek a szombati összejövetel történései mind képekben, mind hanganyagban, ezért nem részletezném annyira nagyon az általam választott "Ökológia" szekcióban lezajlott dolgokat. Inkább csak egy-két villanást, emlékképet osztanék meg a kisérdeművel.

Az egész "Városálom"-banzáj megnyitóján Rogán Tóni mondott rohadt hosszú és rohadt unalmas beszédet: szolid mijobbancsinálnánk és még szolidabb előrenarancsok. Aztán meglepődött, hogy a város A pontjához közel fekvő B pontjába autóval 55 perc alatt lehet eljutni és hogy ez szerinte sok. Aztán hogy mennyire jó, hogy ilyen sok fiatalt érdekel ez a város és hogy őt is, és jó itt élni. Beszédét elmondta, leült, majd három perc múlva elhagyta a rendezvény területét. Vehehehehe, elkötelezettség meg lojalitás, mi? 

Egy-két előadás, semmi extra, szar a városvezetés, satöbbi.

Kávészünet, előadások, ökológia, irány a terem (nagy táblán jelölve, hogy itt bizony ma egy élő legenda, maga PIKULA fog kerekasztalt beszélni), hát igen, hallgassuk, hallgassuk, kik is ezek.

dr. Csanádi Csaba mondandója nem sokban különbözött egy közepesen érdekfeszítő egyetemi előadástól, számomra nem ő a nap embere.

Következett Lányi András, a fullig telt terembe több hallgatója is befészkelte magát; nyilván kell az az ötös kurzus. Kifejezetten szórakoztató volt az előadása, még akkor is, ha nem sok újat tudhattunk meg a... Hát, nem is emlékszem miket mondott. Mindegy is, a lényeg, hogy jófej a pali, irigylem a diákjait (persze sokszor az ilyen tanárok a legnagyobb seggek, mint ahogy mindig csak akkor volt cukros briós meg képregényes pohárban osztogatott meleg kakaó az iskolában reggelire, amikor nyílt nap volt és jöhettek a szülők), jól osztotta az észt.

Ekkor jött Illés Zoltán, akivel szemben az idő teltével egyenes arányban (inkább exponenciálisan) növekedett az ellenszenvem. Valaki, aki a szórakozóhelyek csendesítésében és az alkoholhoz az esti órákban való hozzájutás nehezítésében látja Jézus újbóli eljövetelét? De kérem. Csak a korrektség kedvéért: jó előadás volt, az időlimit lejárta után is hallgattam volna. Na sebaj. Hozzá (is) kapcsolódott a nap egyik nyilvános konfrontációja, amikor elkezdett vitatkozni Lányival valamilyen régebbi sérelmen ("IZ:te voltál-LA:nem, nem én voltam-IZ:akkor ti voltatok-LA:nem, nem mi voltunk-IZ:seggarc-LA:vagyte-IZ:nincs bennem harag-LA:bennem meg van"). 

A "seggarc" szó, mint olyan, csak a képzelet szüleménye, pusztán a helyzet drámaiságát hivatott volt jelezni.

Ezután jött a XVI. kerület polgármestere, Kovács Péter, akit én már a nyolcadik percben megutáltam. Hát bazdmeg, az képtelen volt a seggén nyugodtan ülni. Minden negyedik mondat után grimaszolt, viccesnek gondolt dolgokat mormogott maga elé, ha elhangzott a "piros", a "szocialista" vagy a "bal" szó, ő fittyegett, füttyögött, kár, hogy nem köpött minden ilyen esetben.

Ő megmagyarázta, hogy ő fingta a tizenhatodik kerületi mini-passzátot, elmondta, hogy annyira durván kemény, hogy azt mondta egy ingatlanfejlesztőnek, hogy "nem" és hogy őt sosem tudja meghatni a pénz, és klimatizált utcák lesznek jövőre, sőt, ha minden az eddigi ütemben halad, jövőre átadják az Árpádföldi Kilövőállomást, ahonnan az űrbe juttatják majd a "Cinkota Space Station"-t.

Persze arra nem tért ki, hogy mondjuk a Dezsőfia utcában lakók miért csak egy T-34-essel tudják megközelíteni a lakhelyüket, lévén akkora fostalicska minőségű ott a... hát... burkolat? Inkább felszín.

A közönség soraiból többször is felszólalt egy fura hangú legény, aki néha többet beszélt, mint kellett volna és nem vette észre, hogy kurvára senkit nem érdekel sem a nyomora, sem a mondandója. Jó, persze ezt nem mondták meg neki (sőt, Illés Zoltán egyenesen odáig ment, hogy megköszönte a kétoldali kommunikációt.)

Ekkor jött az ingyenebéd, hidegtállal, kolbászos hússal, kukoricasalátával, nagyon kellemes volt mind esztétikailag, mind ízilag (igen, lag), bár Vitézy Dávid elállta az utat előlem, és lekéstem az utolsó banánt, mely ikebanaként volt jelen az asztalon. De attól még megettem volna. 

A délutáni kerekasztalok délután vették kezdetüket (NEMMONDOD), ez nyilvánvalóan kevésbé volt érdekes nálunk, mint az előadások.

Ott volt Lukács András, aki nagyon szimpatikusan beszélt és nagyon szép terveket mutatott a leendő (leendő?) Kossuth - Rákóczi útról, beszélt a Levegő munkacsoportról (vagy nem?), satöbbi. Ott volt még László János, főbicajos, aki nagyon védi a cangások érdekeit. Nagyon. Néha talán túlságosan is. Ott volt még Mátyás "A hang" György, önkínzó, rádiós-száguldós-autós-riporter-blogger, az autósok oldaláról, kellemes ellentételezése volt László Jánosnak. Aztán ott volt még a buszos.blog.hu kolléga is, akinek, mint azt a táskájából előkerült cetli bizonyította, volt egy titkolt, másik énje is: egy biciklis énje. 

Aztán persze ott voltam Én, akire külön reflektort irányították, szorongattak jobbról és balról, bombáztak kérdésekkel, de évtizedes, a médiában szerzett tapasztalatomat elővéve oly könnyen pattant le rólam minden, hogy csak na.

Summa summarum, jó ötlet volt ez az egész, lehetne többször is hasonló, nem csak egy oldali (érted!?). Hát ennyi.

 Ja, legközelebb az esernyőkre is adjanak cetlit a ruhatárban. Aki meg elvitte az enyémet, szarjon kombájnt.