Ismerettségemnek köszönhetően a hét elején eltölthettem pár percet a beszélőn Hunvald Györggyel, a méltán népszerű politikussal. Kezdjük hát!

- Hunvald úr, hogy érzi magát itt bent?

Meg kell, hogy mondjam, egyáltalán nem rossz. Nem értem mit sír a szája ennek a BKV-s informatikusnak.

 - Ennyire jó dolga lenne önnek?

Nem panaszkodom. Lehetne jobb is, de hát ezt dobta a gép, igaz-e? [kacsint, nevet]

A nagymamám mindig egyenességre, őszinteségre és gerincességre tanított, ezért megvallom magának: az első nap kemény volt. Az a sok gonosz arc, akiknek ki tudja, hány ártatlan gyermek vére tapad a kezükhöz, egész nap csak néztek, meg fújoltak. Azt azért bevallom, mint férfi a férfinak, hogy hiányzik a szex. Ki is néztem magamnak egy helyes kis füstösképűt amint behoztak, de hát rögtön vittek is kihallgatni. Aztán a második napon, az önkormányzati haverok közbenjárására (köszi, srácok, kitartás!), átraktak egy magasabb komfortfokozatú lakrészbe, saját fürdővel, laptoppal, 0-24 melegkonyhás szobaszervizzel; azóta nem annyira vészes, azt gondolom, sőt tudom, hogy túlélem ezt a rövid időszakot.

- Ezek szerint biztos abban, hogy felmentik?

Magyarország egy jól működő jogállam, ahol a bűntettlen embereket nem ítélhetik el! Érti? Nem csináltam semmit! Ártatlan vagyok, persze, hogy ki fognak engedni!

- És mi lesz aztán?

Bizonyos vagyok afelől, hogy a barátaim megvárnak. Aztán folytatjuk, ahol abbahagytuk. Persze susogják itt is, a falakon belül, hogy elég cingár százalékkal bírunk a biztos szavazók körében. De ha ennek folyománya is lesz, a kapcsolati tőkémet akkor is tudom kamatoztatni, amikor a Parlament nagyobb részét a narancsosok foglalják el, nem igaz?

- Ha ön mondja... Tervek?

Régebben túlságosan mohó, nagyravágyó voltam. Ebből elég, visszaveszek. Itt bent volt időm gondolkodni, és rájöttem: csakis alantas emberi mivoltomnak köszönhető, hogy 200 millió forintokért adtam el milliárdos épületeket. Hibáztam. Megbántam. Elég lett volna 120 is, abból is tudtam volna hazaadni Jézuskára, plusz anyóspajtást is beutalhattam volna még egy tíz alkalomra szóló hypoxi kezelésre. Addig is lett volna egy kis nyugtom. Hogy mit bántam még meg? Az a helikopteres bizniszt, ott a belváros közepén, ejszenekino, azt nekem kellett volna megcsípni. Meg amikor hívtak a BKV felügyelő bizijébe, akkor is igent kellett volna mondanom, nem hivatkozni időhiányra. Pháh, én botor!

Egy perc!

- Nem fog attól tartani, hogy a hetedik kerületi piacon a kofa, akinek eddig szíve csücske volt, most rothadt paradicsomot és szaros tojást fog magának adni, egy zöldes színben pompázó, a kabátjára nagyon jól elhelyezett turhás csula kíséretében?

Maga honnan jött? Tudhatná, hogy magyar politikust ez soha sem zavart. Példaképem Gyurcsány Ferenc; senki sem csinálta profibban a senkitől sem zavartatás elképesztően nehéz szerepét huszonnégyperhétháromszázhatvatöt.

- Kapcsolatba lépett önnel Mexikóból Cs. Csaba?

A Csabika? Naná, előbb is cseteltünk ezen a fészbúkon. Jó gyerek, bírom őt is. Mondtam neki, hogy hazajöhetne megtankolni meg felpolíroztatni Eleanort, de csak egy szélesen vigyorgó mosolygós arcot küldött, meg Twitterre fellőtt egy fényképet, amin egy cirka 17-18 éves, hatalmas csöcsökkel megáldott leány legyezi pálmalevéllel. 

- Ha kiengednék házi őrizetbe, megpróbálna megszökni?

Persze, hogy nem! Mint már említettem volt, ártatlan vagyok, semmitől sem kell tartanom. Az persze lehet, hogy a magánrepülőmmel kiugranék Genfbe, mert ez a kurva Patek Philippe hangosan kattog, aztán nem tudok rendesen aludni. Hát ki hallott már ilyet?

Ennyi volt, kérem, tegye el a diktafont!

Miközben jövök el, a nyitott ajtó résén még látom, hogy Hunvald Györgyön testüregvizsgálatot végeznek el, és amikor észreveszi, hogy nézem, elmosolyodik és utánam kiabálja: még mindig az az álmom: ha valaki megkérdezi, hol lakom, és meghallja, hogy a hetedik kerületben, akkor irigykedjen, és mondja azt: hú, de jó neked!