Még jó, hogy létrehoztam ezt a töltelék posztsorozatot, így legalább nem érzem kellemetlenül magam, hogy olvasóim, rajongóim nem kapnak semmit a héten. Persze azért rendszeresen látogassatok vissza, soha nem lehet tudni, hogy mikor váltom meg a világot, mikor teszek fel gyönyörűen megkomponált képeket kedves seggemről vagy valami afféle, földi pornó személye.

Most nem zenei programról lesz szó, hanem egy kis magaskultúráról, mert rádfér, rámfér, mindenkire ráfér.

A nyugat fogalma nem csak a kommunizmus vészterhes időszakában jelentett amolyan lelki kapaszkodót, mely erőt adhatott a vörös csillag állandó jelenlétének az elviseléséhez: jóval korábban volt már nekünk egy folyóiratunk, mely Nyugat címre hallgatott.

Ady, Kosztolányi, Babits, Móricz, Tóth Árpád: ha ezek a nevek nem mondanak semmit, akkor kérlek menjél el az első MOL kúthoz, vásárolj öt PB palackot, vidd haza, nyisd meg a csapját mindegyiknek és tíz perc múlva gyújts rá egy cigire. Köszönöm!

Összefoglalva: Petőfi Irodalmi Múzeum, december 31-ig, "100 éves a Nyugat" kiállítás. Kötelező program, kőkemény 600 forintos belépőért cserébe.

Kedvcsinálónak a megnyitó partyn készült képpel kedveskednék nektek, a srácokkal ölelkeztünk össze egy fénykép erejéig (aztán jöttek a varieté táncoslányai, de erről már nem beszélhetek: nézzétek csak meg Frici tekintetét, alig bírta levenni szemét Hajdú Aranka lábairól):