Kicsiny országunk a többinél legalább százszorosan jobban kínlódja, szenvedi a recessziót. Fogyasztó és fogyasztáscsökkenés, elbocsátások, csődök. Mindent és mindenkit érint, elbújni előle nem lehet, mert ha meg is teszed, rádtalál és egy nagy "Megvagy!" felkiáltással akkora tockost ad, hogy a fejed ravatal-kompatibilissá tételének története legalább egy teljes évadon keresztül lenne főszál az Álomgyár "Sírhant művek" című szériájában; és akkor az még mindig egy "óbazzeg" kategóriás cliffhangerrel fejeződne be. 

A mindenkibe természetesen én is beletartozom. Pár perce a sarki boltos könnyeivel küszködve vallott színt: kedvenc fagyasztott pizzám, mely az Újtípusú Világégés előtt (ami a megjósolt kibertér helyett a tőzsdéken játszódott) még csak 299 forintba került, immár 399 magyar királyi fizetőeszközért cserébe volt csak hazavihető. Szomorú.

Van egy márka, egy autómárka, mely igen nagy családdal büszkélkedhet. Ennek a családnak bizonyos tagjainak szívét itthon állítják össze: ez az Audi, közelebbről pedig (mint gondolom mindenki tudja) Győr városa az, ahol a gyermekeket ontó kórház fekszik. A négykarikásokra nem mondja senki, hogy "A mi autónk", egyetlen autó hátulján sem látható a karikákra vizelő, ördögi mosolyú kisfiús matrica. Ez a márka olyan szavakkal operált, mikor még jómunkás embereket keresett a krach beállta előtt, hogy "te: agilis, csapatmunkás, kreatív", "mi: királyok, vezetők, bőkezűek". Vagy valami ilyesmi.

Személy szerint én adnék egy tanácsot a marketingeseknek.Ha egyszer újra előtúrják a "Reklám" feliratú kalapból a nagyon idegesítő egy-két szavas hirdetéseket, akkor itt egy új szó: empátia. *taps*

"Te: motorcsavarminőségellenőrző, németperfekt, strababíró - Mi: EMPATIKUSOK"

Hiszen ha a márkával nyilvánvalóan azonosulni akaró vásárló empátiát érez a hitelekbe belerokkant emberekkel, vica versa alapon az Audi és minden ott dolgozó hogy ne lenne az?