Azt hiszem, hogy megegyezhetünk abban, hogy minél zöldebb a város, annál jobb. Esztétikailag kellemesebb, árnyékot is, az albedót az esetek nagy részében a kedvezőbb irányba változtatja, szerencsésebb történelmű országokban pedig a lakók örömmel fogadják a danolászó madarakat, és cián helyett szotyoládét raknak ki az előzőleg a házban lakó ezermester bácsi által összerakott, nagyon szép madáretetőbe.

A hetedik kerületben található Budapest egyik minden bizonnyal legkisebb parkocskája, egészen pontosan az Alsó erdősor és az Izabella utca kereszteződésében. Google-ék teljesen érthető módon nem a világ ezen szeglete fölé küldték a legjobb optikával felszerelt műholdjukat, ezért csak egy távoli képpel tudok szolgálni, de legalább így is látszik, hogy a mérete valóban nem különösebben nagy:

Az Alsó erdősori oldalon, közvetlenül a "park" mellett van Budapest kevés megmaradt kifőzdéje közül az egyik, menjetek el, békebeli hangulat, miegyéb.

Jobbra, a felújított és bezöldített Hutyra Ferenc utca van, ez hasonló a szerencsétlen sorsú Barát utcához, mely nincs is innen messze: a közelben élő kutyások az elültetett pár fa látványától teljes mértékben feljogosítva, sőt felszólítva érezték magukat, hogy a kutyájukat odaszarassák a méteres kaspók és ki tudja milyen bokrok közé. Ami akkora baj még nem is lenne, ha felszednék a kedvencük után, az eldobált kólás dobozok és PET-palackokkal egyetemben. Kevésbé érdekfeszítő információ, hogy a Heller Farkas Főiskola is ebben az utcában van, erről sok mindent nem tudok elmondani, azt leszámítva, hogy egy ott dolgozó irodista hölgy vásárolt tőlem egy I love BP* pólót, szóval tuti, hogy csak jó arcok  járhatnak oda.

A területen található egy klasszik szobor is, a Figyelő kutya. Az itt élő, manapság 20-30 éves fiatalok közül páran biztosan el tudja magáról mondani, hogy a vasárnapi séta közben felült a nála kb. kétszer nagyobb szoborra, amelyet Maugsch Gyula készített, anyaga bronz és márványa, első felállításának ideje pediglen 1938 volt. Sajnos nem én vagyok művészettörténetből ennyire penge, köszönjük, Internet. Ezt a képet sem én készítettem, de megfigyelhető, már akit ez érdekel, hogy milyen volt a helyszín a parkosítás (ami jelen esetben egy kerítést és némi plusz zöldet jelent) előtt.

www.budapest-foto.hu

Két asztal, körülötte pár ülőalkalmatosság, illetve a "folyosón" öt-hat kovácsoltvas, a földbe vagy 40 centis csavarokkal rögzített pad szolgálja az ide elzarándokolók kényelmét, illetve a szocializáltság egyik alappillérének, a beszélgetésnek a helyét.

Tény, ami tény, hogy általában ugyanaz a pár arc használja, a lerobbantabb kategóriából. Nem szemetelnek, a fonott füles Kaiser's táskában ott vannak a személyes holmijuk, abból időnként kivesznek valamit, megeszik, üldögélnek, majd elmennek.

  Summa summarum, szerintem fasza, hogy nem engedték át a területet mondjuk állandósított sittlerakónak, hanem viszonylag alacsony költségvetésből sikerült egy kis, izé, pátosz? oázist létrehozni.

Ilyet is lehetne még, többet is.