Na, már megint nekiállok egy új sorozatnak, aztán lehet, hogy hamvába holt kísérletként fogok rá tekinteni tíz nap múlva. De hát értetek kedves Olvasók, értetek mindent. Szóval, mi is lesz ez?

Pár embernek úgy tűnhet, hogy én nem szeretem Budapestet. Szögezzük le: ez nem igaz. Én szeretem. Szeret(né)ek itt élni, szeretem a várost, szeretem a hangulatát, szeretem a kocsmákat, szeretem a henteseknél ebédelő, a társadalom minden rétegéből érkező embereket, akik függetlenül attól, hogy napi vagy havi 50 ezer forintot keresnek, ugyanúgy roppantják a sült kolbászt, kenyérrel, mustárral, uborkával. Szeretem az emberi léptékét, szeretem a nyári pezsgést, még akkor is, ha hajnaltájt hazafelé egy maga alá húgyozó, mattarészeg fiatal leányon kell átlépnem. Annak ellenére szeretem, ha az éjszakai járaton szagolnom kell (sajnos már reflexből írom, hogy kell) a csövest. És végül, de abszolút nem utolsó sorban: szépnek tartom a várost.

Ámde. És ez egy igen fontos szó, hiszen a blog tulajdonképpen egyenlő ezzel az ámde szóval. Szeretem ezt a várost, csak ne ilyen lenne, ugye, ahogy a mottónk is mondja.

A sok kutyaszar, kátyú, gödör stb. miatt az emberek nagy része még csak nem is fejmagasságba néz, hanem a lába előtti mintegy 2-3-4 métert pásztázza. Pedig higgyétek el: megéri időnként felnézni. Mert a századelőn vagy legalábbis az akörül épült házak alkotják Demszkygrád fő épületvizuális (sic!) gerincvonalát. Le vannak robbanva, a szorgalmas fémgyűjtök kis szerencsével még töltényeket, esetleg fel nem robbant T-34-es aknarepeszeket is találhatnak befúródva a falba, iszonyat mennyiségű korom és mocsok fedi be őket, a megszámlálhatatlan tagről (-->itt<-- egy érdekes írást találhattok, de ha lusták vagytok, akkor idekopizom mit ír a tagről: "ez a szó a falfelületekre illegálisan felfestett rövidített névbetűknek az elnevezése") nem is beszélve. De alapvetően szép a város.  Kár, hogy sok, papíron műemléki védettséget élvező házat bonthatnak le, de hát hiába ugye, a pénz nagy úr, a lakosságnak meg kuss a neve.

Szóval ide, az alapvetően szép, egykor még "Kelet Párizsa"-nak hívott városba (rosszmájú megjegyzés: arról már hallgatnak a krónikások, hogy több várost is neveztek így) időnként elképesztő épületeket húznak fel, építenek meg, toldoznak-foldoznak össze. Komolyan mondom én nem értem, hogy bizonyos épületekre nem hogy hogy adhattak engedélyt, hanem egyáltalán hogy nem fosta össze magát a megrendelő a röhögéstől a terveket meglátva. Ja igen, ilyenkor persze el lehet intézni az egészet egy kézlegyintéssel, hogy "á, nem értesz te ehhez", meg hogy "kortárs", esetleg "akkor csinálj jobbat". Öröm az ürömben, hogy legalább az itthon épül(t)ő irodák/házak/akármik nem lógnak ki túlságosan a többi közül, a szó szoros értelemben. Persze nem vagyok bizakodó, nem hiszem, hogy öt éven belül ne történhetne meg pont itt az, mint ami Barcelonában: a Sagrada Familia lenyűgöző épülete uralta a várost, mindenhonnan rá lehetett látni. Ezek után jött valami megalomániás sztárépítész (mert ugye manapság már csak olyanok vannak szerte e bolygón), és építtetett egy gigantikus üvegfaszt, mert az jó.

Pöcs

 Na de vissza hozzánk! Első versenyzőnk kapásból ambivalens érzéseket váltott ki belőlem, egyszerűbb dolgom lett volna valami tényleg szarral kezdeni. De szeretem a kihívásokat. 

Egyértelmű gyűlölettel, fújolással kezdtem neki a fotózásnak, ámde valami változott bennem az idő előrehaladtával: magam sem tudom miért, de minél több időt töltöttem el a ház szerkezetének "nézésével", minél több képet csináltam, annál jobban kezdett viszketni a tarkóm, hogy ú 'ázeg, hát ez nem is olyan csúnya, hogy lesz ebből bejegyzés?  

Izé

Nem kívánok ízlésrendőrséget játszani Nekem első, második, harmadik blikkre is a véleményem az, hogy ez az irodaház olyan izé. Béna. Távolról, középtávolról ez a ház nekem nem tetszik. Viszont ahogy odaálltam mellé, ahogy fogdostam, egyre inkább növekedett a fentebb említett érzés, hogy ez nem is annyira elbaszott. Nézzük csak az unalmas, száraz adatokat, melyeket a Wikipediáról loptam: "Eric Van Egeraat holland építész tervezte, kortárs modernista stílusban, az ING befektetési bank megbízásából."

Kedveltem az irodalomórát, de sosem voltam képes felfogni, hogy miért kell belemagyarázni abba a sorba, hogy "fingik a tyúk" a költő szabadság meg elvágyódásvágyát, miközben ő TÉNYLEG csak annyit akart feljegyezni az utókornak, hogy az a tyúk fingott egyet. Mit is akarok ezzel mondani? Azt, hogy az agyam elvonatkoztatásért felelős része kevésbé fejlett, ezért az építészeti elemzést ellopom a Népszabadság online részéről: "Az utcai és az udvari homlokzatot is megdőlő falsíkok határozzák meg, de míg az egyiket vakolt felületek és változó méretű ablakok tartják fogva a tekintetet, másikat egy bohókásan mozgalmas csomagolás takarja. A csillogó, tagolt, követ, üveget és fémet egyesítő burkot krómozott szalagok fonják körbe. A beléjük rejtett izzók esténként varázsos hangulatot kölcsönöznek az épületnek." Itt mondjuk elhangzik egy olyan mondat is, hogy "pillanatok alatt Budapest egyik nevezetessége lett", szóval csak mérsékelten vegyük komolyan, hihihi.

 Ferde

A házban sajnos csak pár képet sikerült készítenem, mert kijött egy szimpatikus szekuritát, aki közölte, hogy itt aztán nem lehet ezt művelni és azonnal függesszem fel tevékenységemet. Én pedig konfliktuskerülő ember lévén elraktam a gépet és kintről fotóztam tovább. Amúgy felhívnám a figyelmeteket a földszinten található evőde étlapján a "Magyaros ízvilág" tradicionális magyar összetevőire, wehehehehehe.

Na, eleget téptem a klaviatúrámat, tessék csak tessék, itten van sok kép, iszonyatosan találó és humoros kommentekkel. Csak húzd rá a kurzort. Amúgy nektek tetszik?

Szeretettel várom az ajánlásokat, mely épületet/építményt/objektumot találjátok a rovatba érdemesnek!