Hiroshima. Az évről-évre rendre leszereplő fiatal tanulók részéről ugyan már megkérdőjelezném, hogy a Tokio Hotel és az emo mellett mond-e ez a szó (tulajdonnév) nekik valamit, de olvasóim nagy többségének gondolom még igen. 1945. augusztus 6-án, reggel 8 óra után néhány perccel 70 ezer embernek az utolsó látvány valószínűleg egy baromi nagy villanás lehetett: ennyien vesztették életüket azonnal (és bár a pontos adatokról máig vitatkoznak, minimum 30-40 ezren a sugárzás okozta betegségekben haltak meg) Little Boy által.
A kisfiúk az óvoda hátsó kertjében szumósat játszottak, a kislányok rizst főztek, papa-mama pedig dolgoztak. Valahogy így történhetett:
A másodiknak mutatott leesett állú pilóta amúgy tök olyan, mint a Pókember, nem? Mármint maszk nélkül.
Na de kanyarodjunk csak vissza: természetesen szörnyű, ami ott történt. Az állam nagy pénzekkel segítette a gyors újjáépítést, háromnapos Béke-ünnepséget tartanak azóta is (mely nyilván turisztikai szempontból sem elhanyagolható jelentőségű: sugárjeles, fröccsöntött szamurájok, bombás pólók, miegyéb) valamint a várost a "Béke és az Emlékezés Városává" avanzsálták.
Lévén Magyarország a világfigyelem origójaként leledzik, nem lehetett nem létrehozni a magyar Hiroshima Emlékparkot. Mert van ám ilyen, a Városligetben. De tényleg. És hogy mennyire grandiózus? Mennyire emlékparkos? Nos, izé. Bár lehet, hogy szándékosan bír minimalista jelleggel.


-->Itt<-- nézegethetsz hiroshimai betonba égett árnyékot, megállt órát, csúnyán kinéző holttestet. Erősebb gyomor nem árt hozzá, bár ki tudja, lehet, hogy valaki még simán befejezi a reggelit.