- Hogy van Gyurcsány úr, mi újság?

Köszönöm kérdését, vagyogatok. Néha kicsit fáradtan, de nem szeretek úgy lefeküdni este, hogy nem végeztem el 100%-osan az aznapra tervezett feladatokat.

- Milyen volt a nyara, mint Magyarország nem-miniszterelnöke?

Nagyon jó! A sajnálatos lemondásom előtti éjszakán még összehoztam pár kiváló szakemberrel egy alapítványt (vakok és gyengén látók számára egy furulyakészítő üzem volt a fiktív projekt) és az adófizetők tiszteletreméltó adományozásának következményeképpen másnapra már össze is gyűlt másfél milliárd forint.

A gazdasági világválság azonban közbeszólt, így a gyárból nem lett semmi. Ez nekem nagyon fájt, ezért vettem egy tengerjárót, és föl-alá hajókáztam az Adrián Klárával. Klárának nagyon jól áll a kék-fehér csíkos matrózfelszerelés!

- Szerepjáték, faszkorbács?

Ameddig nincs vér, addig minden jöhet. Belevaló pasi vagyok.

- Értem, ezt is jó tudni. És most, hogy ilyen szépen lebarnult, mit tervez? Reggel pálesz, kapálás a kertben, fél tizenkettőkor ebéd, hétkor már alvás, békés nyugdíjas évek?

Szeretném, fiatalember, jaj, be jó is lenne! De ma reggel már gőzerővel kezdődik a főpolgármesterré választásomat propagáló rendezvények, brosúrák, gyűlések tervezése, szervezése, kivitelezése. Nagyon izgatott vagyok, hogy mi fog ebből az egészből kisülni, és isten a tanúm, roppantul élvezem! Hiányzott már a kommunista fiatal reklámszakemberek dinamizmusa, szaktudása. Egyszerűen jó látni, hogy a felsőoktatásba ömlesztett tucatmilliárdok jó helyre kerültek. Mindig ámulok, hogy milyen profin használják a kompjútert, hogy pikk-pakk összehoznak egy kiselőadást. Permutáció, vagy valahogy így hívják. Néha nem győzöm kapkodni a fejemet!

- És mi lesz a fiatalok dolga? Megszerettetni önt a néppel? Gondolom, nem mondok újdonságot, ha elárulom, hogy a legtöbben utálják az MSZP-t, mint a szart. De ez utóbbi legalább kidobható.

Jó a hasonlat, tetszik! Nem hinném, hogy a személyem megszerettetése lenne a primér feladatuk. Amikor a múltkor beszélgettem velük erről az egészről, én azt mondtam nekik, hogy nem rám kell kihegyezni a hadjáratot, hanem a PROGRAMra. Mert 2010-től nem Gyurcsány Ferencet akarunk építeni (nevet), hanem egy izgalmas, élhető világvárost. A programom alapja a zöldség, érti ugye, zöldség! Mit értek ez alatt? Nos, magam is kerékpárral közlekedem minden nap, immár évek óta, így én is tapasztaltam, hát hogyne tapasztaltam volna, hiszen én is csak egy budapesti vagyok, szóval én is tapasztaltam az emberekben felgyülemlett frusztrációt, agressziót, melyet egy kiadós szeretkezés helyett a volán mögött élnek ki. Egyszerűen nincs biztonság az utakon, mondjuk ki! Fizikailag kell elválasztani a kerékpárutakat az autósoktól, ezért megválasztásom esetén rögtön neki is kezdenek a gépek feltúrni a Nagykörutat, a BAH-csomópontot, a Kerepesit és a Moszkva teret. Olyan sávok lesznek ott, hogy csuda! Klára otthon úgy is hív, hogy "Feri, aki a bicikliutak számát megemeli"! Van egy dédelgetett ötletem, ami titkos, de csak magának elárulom. A Parlament közepét kivágjuk, és egy sávot áthúzunk az ülésterem kellős közepén. Igen, ne döbbenjen meg! Egyrészt így a képviselő kollégák is tekerve tudnak munkába járni, másrészt, ha valaki nincsen megelégedve a demokratikusan választott képviselője munkájával, bicajra pattan, és jól leköpi. Mi a motiváció az igényes munkára, ha nem ez?

Aztán, miután László János kihúzta a nyelvét a számból, nekilátok a többi munkának is, mennyi minden lesz ekkor még hátra, tyűhahát!

Igazi versenyt akarok a parkolási bizniszben, ezért a bűvös tizenötben minimalizáljuk a parkolási társaságok számát. Egy háromfős szakmai bizottság fogja felügyelni a pénzügyeket, (ebből kettő szocialista, egy pedig szabad demokrata lesz) akiknek fürkésző tekintetét semmi sem kerülheti el. A legkisebb gyanú esetén is statáriális kivégzés lesz a sikkasztó ajándéka.

Beszédem elején említettem, hogy zöldség a programom! Érti ugye, még mindig: Z-Ö-L-D-S-É-G! A parkolási társaságokkal előzetesen egyeztetve először a díjak 400%-os emelését hajtjuk végre, aztán pedig a belső 6 kerületből a kocsik teljes kitiltása jön.

Ez így, elmondva ugyan szörnyűnek hangzik, de higgyék el: erre szükség van. És akkor, amikor a Rákóczi úton a madarak csicsergése közepette sétálgat majd magyar, cigány, zsidó, meleg, akkor azt fogják mondani: igen, ez megérte!

- Mennyi idő alatt tervezi végrehajtani ezeket a, hát, változtatásokat?

Amennyi ahhoz szükségeltetik. A jó munkához idő kell, ezért a polgárok türelmét szeretném kérni. Hadd mondják egy példát: New York Amerikában van, Japántól jó messze. New York egy kis segglyuk, hehehehehe, ezt ne írja bele, szóval a Nagy Alma semmi nem volt a kezdetekkor. Most meg? Futurisztikus város, multikulti! Lüktető szíve Amerika testének! Ígérem, ilyet faragok Budapestből is. Előre hát!

- Említenem sem kell, hogy a tömegközlekedés fejlesztése bizonyos szempontokból elengedhetetlen, halaszthatatlan, és a többi tetlen, tatlan.

Hohó, hátrább az agarakkal! Gondolom a BKV utóbbi végkielégítési botrányaira céloz.

- Nem, hanem mondjuk arra, hogy a fogaskerekű fogaskereke letörik, az utasokkal teli kocsi pedig visszagurul a Városmajorba.

Ez tényleg szörnyű, megmagyarázhatatlan. De kérem Önt, az olvasókat, hogy higgyék el: a BKV szakemberei már így is erejükön felül teljesítenek.

- Vagy arra, hogy a metróban négy felnőtt kéri a bérlemetet egy alumínium box helyett. Vagy arra, hogy a minimálbér több mint 10%-a a felnőttbérlet. Vagy arra, hogy máshol ennyi idő alatt már megépítenek egy hadronütköztetőt, mi meg ott tartunk a metróval, hogy sehol.

Magyarország a tízmillió BKV vezérigazgató országa. Ugye ön is érti, hogy nem minden olyan egyszerű, mint ahogy az öt sárgamuskotály után a vasárnapi ebéd mellől tűnik. Alapvető változtatások kellenek a budapesti tömegközlekedési vállalatban. Ezért is kezdeményeztem már most, hogy a vonaljegyek színe legyen sötétkék, mert az szép, és hogy Hegyi Barbara ne olyan morcosan mondja, hogy a Margit híd jön, hanem vidáman, energikusan! És ez csak a kezdet. Többé a buszokon nem oldalra, hanem lefelé húzva lehet kinyitni az ablakokat. És mennyi ilyen van még a tarsolyomban!

- Gyurcsány úr, köszönöm a beszélgetést. Azt hiszem, hogy beszartam.

Én köszönöm a lehetőséget! Hajrá, magyarok! Ja, azt említettem már, hogy én leszek a Fidesz meglepetésembere?