[UPDATE 2009.07.09: Nos, az ember az idő és élete előrehaladtával hajlamos felülírni régebbi kimondványait, gondolatait. Az utóbbi időben tapasztalható, általános elgyökeresedés a BKV ellenőrök között pedig erre késztet engem is, ezért megkövetem magam, és azt mondom: nem több jogot, hanem több lófaszt a seggükbe.

Az alábbi iromány inkább sajnálatból és együttérzésből született, ugyanis a két hölgyellenőr (sajnos) nem tudott mit kezdeni az amúgy igazán baromarcú bliccelővel.

És ha nagyon követni akarnám magam, akkor azt mondanám, hogy most már a bliccelőkkel is egyet tudok érteni, mert nevetségesek a BKV tarifái. De ha már lebukott valaki, legalább ne viselkedjen bunkón. Ámen.)

Sajnálatos módon ma nem tudtam a rolleremmel megközelíteni a kiszemelt objektumot (MÁV kórház, tüdőgondozó, ó je, egyébként tök jó fej emberek dolgoznak ott) ezért igénybe kellett vennem a BKV-t. Odafelé semmi extra, reggeli álmosság és csend, a mögöttem bal kezében a telefonját, jobb kezében a headset mikrofonját tartó nő (nagyon fontos, hogy nő, ők tudják ezt csinálni) zavaró beszédén kívül csak az elektromotor sivítása töri meg az ébredező város csendjét. Megérkeztem, vizsgálat lezajlott, másfél óra múlva, gyógyíthatatlan betegségem (asztma, hehe) tudatában battyogok hazafelé. Először Kisföldalattin, aztán 76-os trolin. Még soha nem találkoztam trolin ellenőrökkel, így nagy ámuldozások közepette mutattam fel bérletemet; az ellenőr kisasszony bájos mosollyal megköszönte, én is mosolyogtam (bájosabban), kiveséztük az aktuálpolitikai helyzetet, telefonszámot cseréltünk, holnap este vacsora.

Az ablak melletti, egyes ülésen (mármint egy emberes) Menő János játszik focisat vadonatúj Sony Ericsson telefonján, látszik, hogy legalább három hónapig hordta a lopott színesfémet, hogy megvehesse. János durván 180 centi magas, súlyban, hát, nagyjából 65-70 kiló lehetett. Menő négycsíkos Adidas surranó, susogós melegítő, szóval az az igazi C kategóriás prosztógyerek, akinek haverjai körében most legalább három hétig ő a téren a Jani (szóvicc). Fülében a készülék fülhallgatója, nyomta neki a gammát. (Itt jegyezném meg, hogy aki a telefonján ilyet játszik, az sikeres ember nem lehet. Telefonon kukacosat, meg Tetrist kell játszani, minden másra az ember vegyen egy PSP-t.) Szóval közelednek hozzá az ellenőrök, az egyik nőszemélyen látszik, hogy nemrég csatlakozott eme kevésbé megbecsült, ámde fontos szakmához. Látják, hogy nem hallja a felszólítást, ezért gyengéden megütögették a vállát: János nem figyelt fel rá, Poligon Ronaldoval passzoltatott Pixel Beckhamnek a világválogatott digitális meccsén. Újra megütögeti, semmi, ekkor odahajol elé a tapasztaltabb nő, hogy ugyan már uram, esetleg ha és kocc-kocc a vállát. Na, ekkor értünk a megállóhoz, Jani felpattant és ezt mondta:

- Hát a faszomat ütögessétek már baszd meg.

Jánosnak nyilván rég verték ki (szóvicc 2), de nem hinném, hogy ebben az értelemben gondolta. Jani leszállás után felszállt a mögöttünk jövő trolira, és mi is folytattuk utunkat.

Ekkor megkérdeztem a hölgyeket, hogy ha elvették volna a telefonját és kiszúrják a két szemét, akkor gondolom ők lettek volna körmönkoppintva, mire (ofkórznatürlik) igennel válaszoltak. Kérdésemre, hogy miért nem hívnak rendőrt és szállnak utána fel, elmondták, hogy 2-3 perc mire kiér a rendőr (mondjuk én el sem tudom érni őket, de jó tudni, hogy ilyen is létezik) addigra ő meg leszáll. Naiv vagyok, gondoltam akkor oda kellene szólni a sofőrnek, hogy hajtson lassabban, mire kiérnek a rendőrök, pont odaérnek és kommandós akció keretében letartóztatják, aztán életfogytiglan a Csillagban.

De itt már nekem is le kellett szállnom, szóval ennyi lenne a történet.

Hiába olvashat az ember a BKV Figyelőn naponta sztorikat a sátánista/pedofil/nekrofil/gonosz/zombi/szatír ellenőrökről, én még eggyel sem találkoztam. Hogy hogyan csinálom? Először is, a lehető legkevesebbet közlekedem a BKV járatain, de ahhoz bőven eleget, hogy találkoztam volna már velük. De mégis elkerülnek. Nézzük csak, mi lehet az oka! Először is, nem adok okot a kötekedésre. Mindig van bérletem, ha részeg vagyok és viszonylag kicsi (0 és 3 közötti egy tízes skálán) a koordinációs képességem és egyedül vagyok, taxit hívok. Ha muszáj BKV-t használnom, akkor megpróbálom magam összeszedni a (jegy)bemutatás erejéig. Ez is megvan. Nem hányom össze a buszt, nem ordibálok, nem is pisálok magam alá.

Lapozzunk. Metró, földalatti, HÉV. Előre kikészítem, szemmagasságban mutatom, ha köszönnek, köszönök. Istenem, hányszor, de hányszor láttam már olyat, hogy a roppant büszke és öntudatos (= 90%-ban egy nagy balfasz) ötvenes éveit taposó asszony az utolsó pillanatban kaparja elő a bérletét, hogy aztán szitkozódva az ellenőr arcába tolhassa, hogy na most jól kiszúrt a rendszerrel és dögöljetek meg mind!

Ezek azok a dolgok, amik ugyan teljesen magától értetődőnek tűnnek, de nem azok. Az ellenőrök nem ellenünk vannak, fogjátok fel! Sajnálatos, hogy az előző átkoshoz szokott emberek még mindig a BKV bársonyfoteljeiben ülnek, ugyanez vonatkozik a BKV-t felügyelő állami szervekben ügyködő urakra is, akik még együtt nézték a fiúöltöző falába fúrt lyukon keresztül a lányok mellkezdeményeit a KISZ-táborban.

Térjünk is rá a címre: több jogot az ellenőröknek. Egyrészt, mert örömmel látnám, hogy az ilyen nagyszájú Menő Jánosokat egyszerűen pofánbasszák egy vastagabb tonfával. Másrészt nem poénból ennyi a jegynek/bérletnek az ára, hanem kompenzálni kell. Igen, én is tudom, hogy lopnak, lenyúlnak, lopnak, de azért nem csak ezen múlik. Nyilván van olyan, aki most azt mondja, hogy hát te öcsém nagy fogyatékos vagy, még csak az kellene, hogy ezeknek több joguk legyen. Hát egyrészt örülök, hogy vitába száll valaki ezzel, másrészt azért végig kellene gondolni. Induljunk ki egy idilli állapotból. A rendőrök egész nap az utcán krújzingolnak, igazoltatnak, elhárítják a nemzetbiztonságot veszélyeztető elemeket. Egyszer csak befut egy hívás, hogy a BKV-n valaki nem hajlandó elővenni az igazolványát. A rendőr nem örül, mert egy zsíros kis büntetésen kívül ez nem ígérkezik túl izgalmasnak, ez alatt az idő alatt három gyanús alakot lehetne igazoltatni.

Oké, és akkor most a pesti kemény valóság: a rendőr örül, hogy ilyenhez hívják, mert kevés munkával nagy büntetést lehet kiszabni. Én viszont nem örülök, hogy a rendőröket soha nem tudom elérni. Nem örülök, hogy ilyennel cseszik el az idejüket, ahelyett, hogy mondjuk reggel 7 és nyolc között iskolák környékén irányítanák a forgalmat, aztán igazoltatás, hamis rokkantkártyák után leskelődés, állatmentés, mit tudom én.

Szóval: több jogot az ellenőröknek, legalábbis a feltartóztatás jogával mindenképpen fel kellene őket ruházni a buszokon is, nem csak akkor, ha hamisnak tűnik az igazolvány, vagy pofozkodás történik, satöbbi. A HÉV-re kérjük a kedves ellenőrhölgyeket, az éjszakai, a troli és buszjáratokra pedig a magukat mind fizikailag, mind jogilag megvédeni tudókat.  És még valami: nyilván a több jogot ki kellene érdemelni. Pszichosok vizsgálják meg az embereket, aki alkalmatlan a feladatra, szórják ki vagy osszák be sínhegesztőnek.

Kötekedőknek a kérdésre ("miért nem ütötted le") a válasz: mert nem avatkozom bele mások dolgába, amíg nem érzem magam fizikailag veszélyeztetve. Ahoj.

Ui.: Sem én, sem kedves Édesanyám, sőt, semelyik ismerősöm nem ellenőr.