A Magyar Turizmus Zrt. rájött, hogy alapjaiban kell változtatni az eddigieken, amennyiben fővárosunkba kívánnak csábítani külföldi embereket, turistákat. A Hortobágyot nyilván nem reklámozhatják pestiként, a Lánchíd már dögunalom, a Váci utca gagyikkal telített, a wellness-üdülését a normálisabbja pedig nem itt fogja eltölteni, hanem valami jóval tisztább helyen.

-Mi legyen? - tette fel a kérdést egy villásreggelin (a narancsdzsúsz után, de még a második kávé előtt) a cég elnöke. Az első bekiabálás, miszerint Tony Curtist megint fel kellene kérni egy, a várost promotáló reklámban való főszereplésre, gyorsan leszavazták: szerencsétlen csávó már járni sem bír, nem hogy invitálóan nézzen keresztül a kapuccsínója gőzében a tévét bámuló emberek szemébe.

- Legyen szexturizmus? 

- Á, hisz abban Thaiföld úgyis verhetetlen, nálunk meg nincsenek olyan jól kinéző hímnőkurvák, mint ott. Ugye tudvalevő, hogy a legszebb lányoknak ott eggyel több farkuk van a kelleténél...

Halk kuncogás a szobában.

A cég elnöke, sőt, már az igazgatóhelyettes is idegesen dobolt az ujjával: a rántotta mindjárt kész van, addig meg meg kellene szülni a választ. 

- Megvan! - hozta rá a frászt mindenkire a Sanyi, akiről ugyan senki nem tudta, hogy hogyan került oda, sőt, azt sem tudta senki, hogy ki ez, de gondolták biztos valaki, ha itt van. Szóval ez a Sanyi ezt mondta:

- Csináljunk alkoholturizmust!

Döbbent csend fogadta a bekiabálást. De aztán egyre többen törték ezt meg:

- Alko... hol... turiz... zmus... - ízlelgették a szót. 

- Ez jó! De... De és ez akkor ez mi ez? 

- Jaaa... Hát azt nem tudom... De adjanak egy hónapot, addig kidolgozunk valami koncepciót!

Egy hónappal később Sanyi, akit azóta előléptettek a cég vezető tanácsadójává, egy nagyjából 200 milliós projekttervvel lépett elő az akkor esedékes reggelin. A roppant tömör, a roppant lényegretörő és roppant rövid prezi után elfogadták a tervet. A reklám istenigazából nem is reklám, legalábbis nem a szó klasszikus értelmében: a várost már (még?) magában a városban hirdetik. Az elképzelés szerint nem fognak sok pénzért külföldi televíziós társaságok marha drága reklámidejéből vásárolni, nem fognak hatalmas posztereken egy medencében ülő, a mellén Budapest tetoválással ellátott hölgyet mutogatni (akinek meredező mellbimbói természetesen átsejlenek a szexi bikini felsőrészén); nem. Ennél sokkal egyszerűbb és olcsóbb megoldások mellett tették le a voksukat: a repülőtér, a fejpályaudvarok és a nemzetközi buszjáratokat fogadó állomások környékére telepítenek élő reklámfelületeket. Az első szendvicsembert Andreas fényképezte le: véleményem szerint soha nem látott sikereket fog ezzel a módszerrel elérni a cég. És természetesen, rengeteg pénzt termelnek az államnak: hiszen az alkohol, mint tudjuk...